3.1. Földrajzi helyzet, földtani adottságok, domborzat

A település relatív helyzetét jellemzi, hogy hazánk DK-i részén helyezkedik el. Magyarország természetföldrajzi tájbeosztása alapján az Alföld nagytáj, Duna-Tisza közi síkvidék középtájában, a Dorozsma-Majsai homokhát kistáj területén található. A vidékre elsődlegesen a medence-, illetve az átmeneti jelleg nyomja rá a bélyegét.

A közigazgatási terület az Északi szélesség 46°09’11’’ és 46°15’49’’ között, ill. a keleti hosszúság 19°48’15’’ és 19°58’07’’ között helyezkedik el (abszolút helyzet).

A homokhátság területén lévő artézi kutak és olajfúrások adatai szerint, a kristályos ajzatú mélyszerkezetre pannóniai üledékösszlet települ, s ezek a kőzetek kisebb mennyiségű kőolaj és nagyobb mennyiségű földgázt felhalmozódását tették lehetővé. A szénhidrogén kitermelés a település Ny-i, DNy-i részeit érinti, de kutak a táj jelentős változását még nem idézték elő.

A felsőpannóniai üledékekre települt felsőpliocén és pleisztocén időszaki ős-dunai hordalékkúp ÉNy-ról DK felé tölcsérszerűen kiszélesedik, 400-800 méternyire mélyülő depressziót tölt ki. A hordalékkúp anyaga egyre jobban kivastagszik, s ezzel párhuzamosan finomabbá is válik. Mélységbeli szerkezetéből kitűnik, hogy a lerakott üledék függőlegesen és vízszintesen is finomabb (vizet át nem eresztő iszap és agyag), valamint durvább (víztározó homok, alárendelten kavicsos homok) rétegcsoportok többszöri ismétlődéséből áll. Az egyes rétegcsoportok 3-4-szer ismétlődve, alulról fölfelé finomodnak, s DDK felé általában vastagodnak. Ez az üledékösszlet az ivóvízbeszerzés alapja.

A felszín felépítésében túlnyomórészt laza, vizet áteresztő eolikus üledékek vesznek részt, mert a Duna ezt a hordalékkúpot az utolsó interglaciális óta eróziós tevékenységével már nem alakította. A würm jégkorszak végén, a későglaciálisban, valamint a holocén száraz periódusaiban ezt az anyagot a szél – helyenként jelentős vastagságban – átmozgatta, áttelepítette és lösszel összekeverve, futóhomok formákba rendezte. Nagy foltokban félig kötött homokbuckák és nagyobb kiterjedésű, vékony (2-10 m vastagságú) homoktakarók váltakoznak, homokos lösszel, löszös homokkal fedett táblaszerű térszínekkel. Az uralkodóan ÉNy-i szél, a hátság felszíni homokanyagából ÉNy-DK-i irányú hosszanti mélyedéseket fújt ki, s hasonló irányú hosszanti garmadabuckákat halmozott fel. A szélbarázdák között pedig hosszanti homokgerincek maradtak vissza. Az utolsó homokmozgások a formák nagyobb részét elsimították, s a felszín ¾-ét jelenleg kis relatív reliefű (átlagosan 2 m/km², esetenként 4-8 m/km²), kis vertikális felszabdaltságú homokformák jellemzik, melyek olykor a holocén mélyedésekre is ráfutnak („lepelhomok”). A futóhomok gyakran löszös homokkal fogazódik össze. A közöttük hosszan elnyúló mély fekvésű laposokban különböző vizet át nem eresztő üledékek (réti agyag, lápi agyag, réti mészkő, mésziszap, iszapos lösz) helyezkednek el. A holocén mésziszapos, szikes laposok általában rossz lefolyásúak, időszakosan vízzel borítottak.

Sajátos földtani képződménye a térségnek a réti mészkő, amely a felszín alatt 1-5 m mélységben 30-50 cm vastagságban, mészkőpadok formájában helyezkedik el. Karbonát-tartalma a talajvizekben csapódott ki.

A terület domborzatának egyhangúságát a formák határán kialakult változatosabb mikrodomborzat enyhíti. A város területén a relatív magasságkülönbség mindössze 21 m. A legalacsonyabb pont a terület DK-i végében, a Kissziksóstó D-i részén található, 87,5 m-es magassággal, míg a legmagasabb pont ÉNy-on a Nagyistváni erdőtől K-re, 108,5 m magassággal.

A domborzati viszonyok meghatározóak voltak a települési elemek kialakulásában. A magasabb pontokra, a homokfelszínek peremére, illetve a semlyékek szélére épített tanyák jelezik ezt a mai napig.

A városban egy homokbánya található, de fennáll az illegális homokbányászat veszélye. A tájképi értékek védelme miatt azonban nem szabad megismétlődnie annak az 1970-es években megtörtént eseménynek, amikor is a település névadójának számító Móradomb felét homokbányászattal elhordták.