3.4. Talajok

Mórahalom területén három talajtípus jellemző (1. ábra). Legnagyobb kiterjedésben a váztalajokhoz tartozó humuszos homok talajok fordulnak elő (mintegy 4600 ha), de elég elterjedtek a tartósabb vízhatást tükröző réti talajok is (3370 ha). A fennmaradó néhányszáz hektárt pedig a már a jelentős antropogén hatást tükröző városi talajok alkotják (ezek azonban nagyobb részben a homoktalajokhoz sorolhatóak).

A tájon domináló humuszos homok talajt az alacsony humusztartalom (1%-nál kisebb) és vékonyabb humuszos réteg (40 cm-nél kevesebb) jellemzi. Termékenységük, víztartó képességük kedvezőbb mint a futóhomokoké. Ezeken elsősorban a nitrogén pótlásáról kell gondoskodni.

A réti talajok két típusa fordul elő: típusos réti talajok (2230 ha), illetve a szikes talajok felé átmenetet képező szolonyeces réti talajok (1140 ha). A réti talajok a településtől távolabbi, relatíve mélyebb helyzetű területeken, főként a területet keresztül szelő csatornák (Külső-Csorva csatorna, Jámborkai csatorna, Széksóstói főcsatorna, Madarász-tói csatorna), valamint az állandó és időszakos tavak (Madarász-tó, Nagy-Széksóstó, Kis- Széksóstó) közelében vannak jelen. Ennek oka, hogy kialakulásukban az időszakos túlnedvesedés (felszínhez közeli talajvíztükör, vagy időszakos felületi vízborítás) nagy szerepet játszik. A típusos réti talajok vízgazdálkodása a tavaszi túlnedvesedést leszámítva kedvezőnek mondható. Tápanyag gazdálkodásuk közepes, tavasszal a felvehető nitrogén kevés.

A szolonyeces réti talajok esetében a rétiesedés folyamatához kismértékű szikesedés kapcsolódik. Talajszelvényük réties karakterű, csupán az oszlopos elválású, tömöttebb B szint jelzi az altípust, amely egyben a kicserélhető Na-tartalom felhalmozódásának a helye is. Vízgazdálkodása kedvezőtlen, a hasznos víz mennyisége kevés. Tápanyag-gazdálkodásukra – mint a réti talajokra általában – nagy tápanyagtőke, de kis hasznosítható tápanyagkészlet jellemző.