Szeged határából 1950-ben önállósult tanyaközség. Nevét az "Ásott Halom" nevű homokdombról kapta, melyet már Szeged 1778. évi térképe föltüntet. A szél fújta homokbuckákat a 19. század eleje óta több mint ötezer hold erdő telepítésével kötötték meg. A bajai út melletti, fehér és szürkenyáras ligeterdő Szeged környékének egyik legszebb kirándulóhelye. Itt állították föl Kiss Ferencnek, a "szegedi erdők atyjá"-nak domborműves emlékoszlopát. A milleniumra és a századfordulón épített tanyai iskoláit: a gátsori, a halastelki, az irodasori és a köröséri népiskolát az 1960-70-es években bezárták, ma művelődéstörténeti emlékhelyek.

Balotaszállás község Kiskunhalastól délre 11 km-re található, több ezer éve lakott ez a vidék. A messze Iránból származó szarmaták itt találtak maguknak végleges hazát. A honfoglalás kori falut tatárjárás pusztította el, a vidék teljesen lakatlanná vált. A kiirtott, elmenekült magyarság helyére IV. Béla király félnomád, pogány kunokat telepített, ez a terület Baltha kun kapitány birtoka lett. 1952. január 1-én alakult önálló község a halasi Alsószállás, Balota, Göbölyjárás és Füzes puszták egy részéből Göbölyjárás néven. A község lakosságának megélhetése zömmel mai is a mezőgazdasághoz kötődik.

Névadója Dorozsma kiskun mezőváros azonos nevű dűlője, ahol a 18. század vége felé már számos mezei gazda megtelepedett. 1858-ban egy módos dorozsmai házaspár kápolnát építtetett, amely körül településmag szerveződött. A kápolna helyén 1910-ben templom épült, és ennek fölavatásáról atanyaközpontot Kistemplomtanyának nevezték. 1950-ben, Kiskundorozsmától való különválásakor választották a mai községnevet.

Domaszék belterületét és kiterjedt tanyavilágát az 55-ös számú főút kapcsolja Szegedhez, illetve Mórahalomhoz. A község közvetlen lehajtóval rendelkezik az M5-ös autópályáról. Szeged város egyik legsűrűbben tanyásodott egykori határrészén, a domaszéki és feketeszéli tanyai kapitányság területén 1952-ben jött létre, mint önálló község. A község elnevezése családi eredetű, már az 1552. évi tizedlajstromban szerepel a Doma család neve. A szék toldat a feudális Magyarországon közigazgatási egységet jelentett. Itt kezdődött az 1760-70-es években a homoki szőlőtelepítés, a múlt század második felében tért hódított a fűszerpaprika termesztése is, majd a szegedi földek bérbe adásával egyre több tanya épült a területen. Egyre többen telepedtek le itt, megszüntetve ezzel a korábbi kétlakiságot.

Kiskundorozsma határából 1950-ben önálló községgé szervezett település. Átokháza dűlőben - melynek nevét a nyelvtudomány az Altuk kun családnévből származtatja - már a 18. században szállásokon gazdálkodtak, és századunk elejére sűrűn lakott tanyasor bontakozott ki. A határ másik része külső csordajárás volt, amit csak a múlt század végén parcelláztak és kezdtek megművelni. Forráskút legelőről kapta a nevét az 1930-as évektől kiépülő tanyaközpont.

A település megközelíthető közúton: Kiskunhalas felől az 53-as úton Tompáig, onnan jobbra; vasúton: a Budapest-Tass-Kunszentmiklós-Kelebia vonalon. A község nevének eredetéről két magyarázat ismert. Az első szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok kelepelő gólya láttán. A másik a török időkre utal, mely szerint egy Keleb nevű aga birtoka lett volna. A horgászat és a vadászat szerelmesei egyaránt nagyszerű lehetőségeket találnak Kelebián. A falu határa ritka védett növények élőhelye: az egyhajúvirág és a tarka sáfrány található meg errefelé. Ez a terület a Kőröséri-főcsatorna tájvédelmi körzetéhez tartozik.

Szeged határából 1950-ben önállósult település fejlődése különleges utat járt be. Mórahalom tanyai kapitányságban Szeged város 1892-ben közigazgatási és kultúrközpontot létesített, mely a pusztán nőtt ki a földből. A kis faluvá fejlődő Alsóközpontot 1950-ben községgé, 1970-ben nagyközséggé nyilvánították, 1989-ben pedig városi rangra emelték. Az egykori szegedi határ legdinamikusabb, fejlett mezőgazdasági kultúrájú települése. Határában természetvédelmi terület a Csipak semlyék és a Tanaszi rét, melyek zsombékos területén növényritkaságok virulnak.

A Bács-Kiskun és Csongrád megye határán fekvő kisközség helyén már az Árpád-korban falu állt. Neve török családnévieredetű. A török alatt elnéptelenedett pusztán az 1897. évi parcellázás után nagyrészt szegedi szegény- és kisparasztok települtek meg. 1908-ban vált önálló községgé. Határában az 55-ös úttól nem messze szép homoki erdőség terül el.

Pusztamérges sík, homokos vidék. Szegedtől 42 km-re, Kiskunhalastól 30 km távolságra, Csongrád megye nyugati határánál, az 55-ös úttól 10 km-re fekszik. Neve korábban Asszonyszállása, majd Mérges puszta volt. Községünk a dinamikus fejlődése és az elért eredményei alapján vált ismertté hazánkban és a határainkon túl is. Esztétikus, rendezett, tiszta falunk megőrizve alföldi tájjellegét igen sok látogatót vonz már évek óta. Együttműködve a régió településeivel többnapos programkínálatot tudunk biztosítani a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak.

Déli határátkelőhely Szeged szomszédságában Szabadka felé az E75-ös úton. A 3200 fős település csak 1950-ben vált önállóvá, holott a források már a XV. században említették. Fejlődésében nagy törést jelentett a török pusztítás. A központjában álló páduai Szent Antal tiszteletére épített templom 1913-ban épült, homlokzatán Szeged címerével. A falu határában található kancsalszéli iskola egyike volt az első tanyasi iskoláknak. 1855-ben kezdte meg működését, s egészen a hatvanas évekig folyt falai közt oktatás. A környéken elterülő Nagy- és Kisszéksóstó mára elvesztette vizét, s csak nádas burjánzik egykori medrükben. A Madarász-tó viszont valódi tó, ráadásul pompás horgászhely.

Szeged város Csorva és Átokháza tanyai kapitánysága területén 1950-ben önállósult tanyaközség. Nevét a Rúzsajárás határnévből vonták el, ami a Rúzsa (Rózsa) családnév és a legelő jelentésű járás szó összetételéből származott. Határában Árpád-kori harang és míves kidolgozású bronz tömjénfüstölő került elő. Az elpusztult Árpád-kori falu helyén a 18. sz. közepétől állattartó szállások, majd tanyák épültek, de határának nagyrésze csak 1900 után népesült be. 1960-ban lakosságának (4106 fő) még csaknem egésze tanyán élt. 1964 óta a község dinamikusan fejlődik. A 19. sz.-ban telepített Pálfy erdőben pihenő várja a turistákat.

4500 lakosú település Szeged északi szomszédságában a Fehér-tó mellett. Temploma 1902-ben épült Szent István tiszteletére, mai formáját az 1938-as bővítés folytán nyerte el. A Postakocsi csárda már II. József korában is létezett, ekkor fontos lóváltó hely volt Szeged és Kistelek között. A község határában még ma is állnak a tanyák. Itt található az Alföld legnagyobb szikes tava is, a Fehér-tó. Víztükre már nem olyan nagy kiterjedésű, mint egykor volt, de a halgazdálkodás és a nádasok előretörése folytán madárvilága a Kis-Balatonéval vetekszik. A tó északi részén még ma is látható meleg napokon a délibáb. A falu egyébiránt gyümölcsöseiről is nevezetes, őszibarack-kultúrája Európa-szerte elismert.

A középkorban kun puszta. Benépesedése a jászkun redempció (1745) után indult meg, amikor a dorozsmai redemptusoknak a pusztán tanyaföldeket osztottak. A puszta nagyobb része azonban a múlt század végéig göböly- és marhajárás volt. Innen eredt az 1900-as években bontakozó tanyaközpont Göbölyjárásközpont elnevezése. Utóbb Árpádközpontnak nevezték. Kiskundorozsma határából 1949-ben vált önálló községgé.

Nevét a szegedi Zákány családról vette. 1842-43-ban a szintén szegedi Lengyel család kápolnát építtetett, majd 1925-ben a helyén új templomot emeltek. A templom, az iskola, a szatócsbolt, kocsma és a posta vált a kis tanyaközpont, Lengyelkápolna magjává. 1950-ben szervezték önálló községgé Szeged zákányi tanyai kapitánysága területén. 1960-ban még népességének még csaknem egésze tanyán élt, azóta a falu szépen kiépült és népessége gyarapodott. Homoki tanyáin fejlett szőlő- és gyümölcskultúra, újabban fóliás növénytermesztés virul.

3478 lakosú község Szegedtől 10 km-re északnyugatra. 1949-ben az anyatelepülés, Kiskundorozsma határából szervezték önálló községgé. A település nevét a mai Rózsa Sándor csárda mögötti terület elnevezéséből eredeztetik. Az első, településünk területéről hírt adó 1742-ől származó írott forrás a „forrosomboi” csárdát említi. 1923-ban az akkor tanyaközpont Zsombón az első világháború hadi rokkantjai, illetve a háborúban elesettek családjai találtak otthonra a nekik kialakított 26 telken. Az 1927-re elkészült Isten házát Szűz Mária születésének tiszteletére Kis Boldogasszony néven szentelték fel A Bába dűlőben található a Zsombón a 20-as években épült Klebelsberg iskolák egyike, a Wesselényi Iskola. Zsombó a szomszédos Szatymaz községről elnevezett híres őszibarack termőtáj része.