| |
Mórahalom története 1950-ig Szeged város történetének része. Ezért a Mórahalom múltja után érdeklődők a Szeged történetét feldolgozó művekből ismerhetik meg a terület középkori és újkori — a községgé alakulás előtti — történetét. Szeged sz. kir. város külterületének benépesedését, a tanyáinak kialakulását legújabban Juhász Antal dolgozta fel; művében támaszkodott a korábbi kutatók eredményeire, így az olvasó kötetéből értesülhet arról is, hol tud utánanézni az őt érdeklő kérdéseknek.1
Mi a már benépesedett és megművelt terület történetét onnan tárgyaljuk, amikor már nem volt elég a város központjából igazgatni a polgárok ügyét, hanem a közigazgatás egy részét ki kellett telepíteni a terület központjába. Az igazgatási feladatokat korábban is megoldotta a város, a 19. század végére azonban annyira benépesült a terület, hogy ennyi lakó mindennapos ügyét-baját — valami módon elkülönítve a nagyváros egészének igazgatásától — más módon kellett intézni. Legkorábban a terület közbiztonsági igazgatását szervezte meg a város, de ezt követnie kellett az egészségügyi, iskolai, egyházi igazgatás kiépülésének is. A 19. század második felében eldőlt, hogy Szeged város mint tulajdonos, a tulajdonát képező külterületet haszonbérbe adással tudja a leggazdaságosabban hasznosítani. Ez a rendszer tulajdonképpen a város gazdasági kényszerhelyzetéből alakult ki, jóllehet már az 1840-es években felvetődött a gondolat a szegedi tanácsban. A Szeged tulajdonát képező alsó- és felsővárosi pusztát osztatlan közlegelőként birtokolta a város lakossága. 1852-ben a neoabszolutizmus kormányzata kölcsön felvételére kényszerítette a várost. Ekkor döntött úgy a város vezetése, hogy 10 ezer hold közlegelőt 10 éves időtartamra bérbead.2
Ezzel egyidőben a határ benépesedése szükségessé tette bizonyos igazgatási teendőknek a helyszínen való elintézését. A szegedi magisztrátus kapitányságokat szervezett a pusztákon: kezdetben 8 kapitányságra osztották „Alsó külváros" területét. Az árvízveszély miatt 1856-ban választmányt állított össze a város vezetése, ennek tagjai voltak a kapitányok is.3 A városi bérföldeken is tanyák épültek, ezért Szeged város újjászervezte a tanyai kapitányságokat; szervezeti szabályrendeletében határozta meg területi illetékességüket és feladataikat.4 A mai Mórahalomhoz tartozik a volt Nagyszéksósi kapitányság egyik fele, amely Nagyszéksós, Kisszéksós és Madarászta dűlő egy részéből állt, ezen a területen 1 tanyai kapitány, 1 helyettes kapitány és 5 esküdt teljesített szolgálatot. A Királyhalom kapitányság területe Alsó-Ásotthalom, a Madarásztói terület másik része, Pillich-, Rívó-erdő, Lószaggató, Bokor-sivány volt. 1 tanyai kapitány, 1 helyettes kapitány és 6 esküdt igazgatta. Mórahalom kapitányságot a Móra Halom körüli örökföldek, valamint a Nagy Istvántól a Csorváig, Zákányig és a Kazi erdőn alul a Kraller szőlőkig terjedő városi bérföldek alkották, 1 tanyai kapitány, 1 helyettes kapitány és 4 esküdt működött a területén. A szabályrendelet a közigazgatási teendők előkészítésével, a hatósági intézkedések foganatosításával, illetve végrehajtása körüli segédkezessél indokolta meg a kapitányságok felállításának szükségességét. A tanyai kapitányok és esküdtek állása tiszteletbeli állás volt: feltétel volt az írni-olvasni tudás, a kifogástalan erkölcsi és családi élet, és hogy tudjon bánni a lakosokkal. 1897-ben 200 Ft volt a tanyai kapitányok évi tiszteletdíja, a helyettes kapitányoké 100 Ft, az esküdteké 60 Ft — természetesen az idők folyamán ez az összeg igazodott az inflációhoz. A tiszteletdíjat negyedévenként utólag kapták meg. Ezen felül saját személyük és 2 igavonó jószáguk után adómentességben részesültek.
A kapitányoknak és esküdteknek hivataluk elfoglalása előtt esküt kellett tenniük. Teendőik felügyeleti hatáskörben és a közigazgatásban voltak. A határok, utak, hidak és faültetvények felett őrködtek, szemmel tartották a közbiztonságot, a tudomásukra jutott bűntényeket és kihágásokat mielőbb jelentették a pusztai rendőrségnek. Felügyeltek a közegészségügyi állapotokra, jelentették a járványokat, kuruzslásokat, az oklevél nélkül működő bábákat. Az állategészségügyben is felügyeleti hatáskörük volt, jelentették az esetleges és járványos megbetegedéseket. Figyelniük kellett a területükön lakó hadkötelesekre, nehogy megszökjenek. Az iskolás korú gyerekek beíratását és az iskolai mulasztásokat is felügyelték. Ebbe a hatáskörükbe tartozott még a kártékony rovarok és a szerb tövis irtásának, a vadászatnak az ellenőrzése, a külterületi építkezések szabályosságának betartatása, a város ingó és ingatlan vagyonának általános őrzése. Az utóbbi feladattal függött össze, hogy az iskolához közel lakó kapitány vagy esküdt töltötte be az iskolai gondnok tisztét is. Ellenőrizték a haszonbérbe adott földek gazdasági, művelési, kötelező fásítási munkáit és a közlegelőkön a legeltetési szabályrendelet betartását.
Közigazgatási feladataik jó részét a különböző összeírásokban való közreműködés jelentette — az egyenes királyi adók, útadók, tankötelesek, lovak és kocsik összeírásánál segédkeztek, valamint részt vettek az elrendelt végrehajtásoknál. A zárgondnoki, végrehajtási és becsüsi eljárásnál a díjat a közreműködő tanyai kapitány vagy esküdt kapta meg. Jövedelemhez jutottak a gyámhatóság által elrendelt leltározásoknál kiérdemelt becsüsi díjakból. A külterületen is csak építési engedély alapján lehetett építkezni, a helyszíni szemlén a kapitány vagy valamelyik esküdt vett részt. Ár- és belvízveszély esetén segítettek a közmunkára kirendelésben. Leggyakrabban előforduló feladataik egyike a marhalevél kiállítása volt. Olyan ügyekben, amelyekben nem intézkedhettek, 24 órán belül kellett a hatóságnak jelentést tenniük. Teljesen önálló hatáskörük volt a mezőrendőri károk felbecsülése, ha a felek ezt kérték, és az egyezkedésben közvetítés. További feladatuk az útadó természetbeni kirovása és árvízveszély idején a közerő kirendelésére vonatkozó idézések, ló- és kocsiösszeírásokhoz való meghívásokat az esküdtekkel kézbesíttetni és a hatósági hirdetéseket közhírré tenni. Az esküdteket a polgármester mezőőrré kinevezhette és azok kötelesek voltak azt elvállalni.
A hatósági intézkedést követelő ügyekben a tanyai kapitányok a pusztai, illetve központi lovas-rendőrbiztosnál vezetett jegyzőkönyvbe vezették be; ha nem a rendőrbiztos hatáskörébe tartozott az intézkedés, a tanácsi vagy kapitányi hivatalba küldték be. A polgármesteri hivatalban is jegyzőkönyvet vezettek a tanyai kapitány által bejelentett ügyekről.
A város javára történő végrehajtásoknál a lefoglalt ingóságok őrzését — a bíróság által megállapított zárgondnoki díjak élvezete mellett — a kapitányok és esküdtek teljesíteni kötelesek voltak. A tanyai kapitányságok megszervezése érintetlenül hagyta a külterületi (pusztai) rendőrség hatáskörébe tartozó ügyek ellátását. A felsorolt teendőkön kívül a városi tanács egyéb feladatokkal is megbízhatta a tanyai kapitányokat. A kapitányok és esküdtek működését a polgármester felügyelte.
A közbiztonság ellátása a pusztai rendőrbiztosok feladata volt. 1896-ban az alsótanyai összes tanyai kapitányság egy rendőrbiztos alá tartozott. Már 1872-ben kitelepült a pusztai rendőrség a külterületekre, mert a város központjából nehéz lett volna ellátni feladatát.5 A rendőrbiztosok kötelesek voltak saját működési kerületükben lakni, lakásukat táblával és éjjel színes lámpással megjelölni.
1886. szeptember 19-én Szeged város közgyűlésén terjesztette be Szluha Ágoston főkapitány a külterületi orvosi és rendőri épületek felépítésére javaslatát, mivel a város a külterületen fejleszteni kívánta a közigazgatási szolgálat ellátását. A közgyűlés elvben elfogadta az előterjesztést rendőrbiztosi laktanya, lakás, kerületi orvosi ház, szülésznői lakás építésére és megbízta a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésével.6 1889. május 15-én határozatot hozott a közigazgatási központok létesítéséről, Alsótanyákon a város tulajdonát képező Német erdei területeken a már fentebb említett épületek, valamint második kerületi orvos részére is lakás, kápolna, paplak, hullakamra építéséről és temető céljára megfelelő terület kijelöléséről. A szükséges összeget a közgyűlés megszavazta. A határozatot jóváhagyásra a belügyminisztériumhoz felterjesztették.7 Ennek észrevétele alapján 1890. június 25-én pótlólag felvette a közgyűlés 2 kút építését, illetve a nagyszéksósi kapitányságba harmadik orvosi lakás építését. Még ez év októberében megvásárolta a város az alsótanyai orvosi lakás számára a telket, s költségvetésébe felvett 1000 Ft-ot az alsótanyai központ felavatására.8 1891-ben az alsótanyai közigazgatási központ építéséről tájékoztató jelentésben állatorvosi lakás is szerepelt. Egy július 19-én kelt jelentés szerint az építkezések annyira előrehaladtak, hogy már csak a kápolna felépítése és az épületek belső berendezése van hátra.9 A Szegedi Napló 1892. május 12-i számában Közigazgatási ünnepnap címen arról tudósít, hogy az alsótanyai közigazgatási telep felépült, avatásán fővárosi vendégek is részt vesznek. Május 17-én pedig az alsótanyai kultúrközpont felszentelése címmel részletesen ismertette az ünnepséget, amelyen számos neves közéleti személyiség vett részt: Tisza Lajos, Mikszáth Kálmán, gr. Pongrácz Károly és Urányi országgyűlési képviselők, Kállay Albert főispán, Kreibig Károly ny. altábornagy, Janky tábornok és a város vezetői. A kápolnát Ivánkovics János apát avatta fel, beszédet mondott még Karkecz Alajos, a szabadkai ferences rendház főnöke. Az ebéd a lelkészi ház udvarán felállított sátorban volt, délután a horgosi Kamarás erdőbe kirándultak.10 Bár a kápolna felépült, felszentelése megtörtént, belső berendezése még nem készült el, s a parochiát sem szervezték meg. Ezért Alsótanyán a ferencesrendi szerzetesek celebráltak miséket. A kápolna belső berendezése 584 Ft-ba kerül, a harangláb, gyóntatószék és imazsámoly májusban még hiányzott.11
A közigazgatási kirendeltség elkészülése után az anyakönyvvezetői teendőkkel helyettesi minőségben elemi iskolai tanítókat bíztak meg. Ez az intézkedés nem felelt meg a várakozásnak, mert a tanítóknak időhöz kötött rendszeres elfoglaltságuk volt, s csak akkor tudtak anyakönyvezési feladatot ellátni, amikor iskolai teendőikkel végeztek. A közgyűlés ezért 1898-ban az anyakönyvvezetőnek kinevezett külterületi rendőrbiztosok mellé segédrendőrbiztosi állás szervezését határozta el.12
A tanyák sűrűsödésével kaotikussá vált a házak számozása. 1903-ban Kormányos Benő, a törvényhatósági bizottság tagja indítványozta, hogy a tanyaházakat a város új házszámokkal lássa el, s előlegezze meg a költségeket. Minden kapitányság területén eggyel kezdődően legyenek a házszámok, a házszámtáblán szerepeljen a kapitányság neve is. Ha egy házszámmal ellátott tanya mellett újabb tanya épül, ne a legutolsó folyószámot kapja, hanem a mellette levő tanya számát törtszámmal, pl. 45/1. A közgyűlés nem fogadta el a javaslatot, mivel az összes külterületi épület a tanyai kapitányság feltüntetésével házszámtáblával el van látva.13
 |
| 1. A róm. kath templom Előtte Barmos György plébános, két káplán és helybeliek kozott. 1920-as évek. |
A neoabszolutizmus kori előzmény után a 20. század elején újból felmerült a külterületi közigazgatási központok községszerű átszervezésének gondolata. Pillich Kálmán javaslatára a városi tanács 1908. szeptember 28-án megbízta a polgármester-helyettest és több tanácsnokot, hogy helyszíni szemlét tartsanak, s tárgyalják meg, illetve jelöljék meg a térképen pontosan azon terület határait, ahol házhelyeket lehetne kijelölni, állapítsák meg, mi lenne ezek forgalmi értéke, a város tulajdona legyen-e, milyen jövedelme származhatna ebből a városnak, lehetne-e utcanyitás nélkül, tanyaszerűleg engedélyezni az építkezést, esetleg bérelt területen is. A kérdést több szempontból sokáig vizsgálták. Kazi István pl. 1909-ben a paplakkal szembeni 1 hold területet kívánta bérbevenni, vagy megvásárolni, azonban ez beleesett a községközpontnak tervezett területbe, ezért az engedélyezési eljárás elhúzódott. A terület egyébként vízállásos volt, eredetileg (még a 19. században) tanítói lakot terveztek oda, azonban alkalmatlansága miatt szabadon maradt. Kazi négyszögölenként 2 koronáért hajlandó lett volna megvenni vagy évi 50 korona haszonbért fizetni, ha a város 30 évre adná bérbe; feltöltené és 30 év után minden ellenszolgáltatás nélkül a városra szállna az épület is. (A terület nem épült be.)
A központ kialakítását indokolni látszott az a körülmény, hogy Felsőtanyáról Kistelekre, Alsótanyáról pedig többen Dorozsmára költöztek be a megelőző években. Dorozsma jegyzőjének 1909. évi jelentése szerint az elmúlt 15 évben 32-en költöztek a községbe, és nemcsak elöregedett lakosok. Horgosra pedig ugyanezen évek alatt 46-an, a gazdaságuk eladása után, 60-an pedig a jobb megélhetés miatt. 1911-ben Bokor Pál helyettes polgármester még mindig csak kérdéseket tett fel a bizottság részéről, hogy vajon a város közgazdasági és szociális érdeke szempontjából is szükséges-e, másrészt időszerű-e már most a telekrendezés és azok értékesítése. A megelőző munkálatok során már elkészült a főút két oldalán létesítendő házhelyek kiosztási tervezete: a terv szerint a piactér, amely az új iskola utáni területen, a kocsmával szemben volt, a templommal szembeni területre került volna át.14
A világháború után folytatódott egyes intézmények kitelepítése a külterületre. Szeged város — saját bevételeinek növelésére is — a külterületi lakosság érdekeit figyelembe véve, minden kapitányság területére egy szeszfőzde felállítását határozta el.15 A gazdasági helyzet indokolta, hogy a továbbra is számba jöhető exportot védje a hatóság. Szeged város közgyűlése a borexport fenntarthatósága érdekében a külterületen is borellenőrző bizottságot nevezett ki, először 1924-ig. majd újabb három évre.16 1927-ben pedig vámőrségi laktanya építésére 1 hold 400 négyszögöl területet jelölt ki a közgyűlés.17
Az I. világháború területünkön is mérhetetlen károkat és szenvedéseket okozott. Mórahalom területét még a háború megszűnése után is sújtotta, ugyanis miután kijelölték a Szeged—Szabadka közötti határvonalat, a szerb csapatok újból visszatértek, s elfoglaltak 9760 hold területet. (650 hold erdő, 780 hold szőlő, 8330 hold szántó és kaszáló.) Az elfoglalt területbe tartozott a Kurvadomb, Farkas, Lovászi, Béró, Kelj fel, Ludashegy és Rókabögyös. Az érintett terület hossza 14 km, szélessége 6 km volt. Ezen a területen 7 elemi iskola, 900 tanya volt és 5400 lakos élt. A szerbek az erdőt a kirendelt lakossággal kivágatták, a fát elszallíttatták, a szólót, szántót lefoglalták, s a gazdákkal dolgoztattak rajta. Szeged város a miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez fordult, s 1922. január 20-ra a Honvédelmi Miniszter megbízottját küldte le.18
Az első világháborúban 1072 hősi halottat vesztett Alsótanya népessége (1910-ben közel 30 ezer a terület lakossága). 1926-ban hősi emlékmű felállítását határozta el a lakosság, s bizottságot alakított „a világháborúban elesett Szeged-Alsótanyai Hősök emléke megörökítésére". Az alakuló ülésen jelen voltak Barmos György r. k. plébános, dr. Oláh József ker. orvos. Müller Péter iskolaigazgató, Tomkó János ny. iskolaigazgató, Dezső József bankigazgató, Varga Mátyás tanító, Borsoviczki Lajos s.lelkész, Kind István őrnagy, Oláh Ágoston magánzó, Balogh Tibor főfelügyelő. A bizottság elnökévé Barmos Györgyöt, díszelnökké dr. Kószó István n>. belügyi államtitkárt, pénztárnokká Dezső József bankigazgatót, jegyzővé Balogh Tibor rendőrfőfelügyelőt választották, tagok lettek az egyesületek vezetői és néhány tagjuk, valamint a helyi közélet tekintélyesebb személyiségei. Az Alsóközponti Kaszinó átengedte a takarékbetétjén levő összeget, és a lakosságot, valamint az egyesületeket, vállalatokat adakozásra kérték fel. A hősi halottak jegyzékét a bizottság jegyzője 1927 februárjára állította össze: Mórahalmon 114, Nagyszéksóson 101, Királyhalmon 216 elesett katona nevét gyűjtötte össze. 1927. február 21-ig 83 111 500 koronát sikerült összegyűjteni. A bizottság remélte, hogy 100 millió koronás pályázatot írhat ki az emlékmű elkészítésére. Az emlékművet csak a Képzőművészeti Tanács által jóváhagyott terv szerint lehetett elkészíteni.
 |
| 2. Az első világháborúban elesett szeged-alsótanyaiak hősi emlékműve. Készúlt 1927-ben. Ifj. Lele Józseffelvétele. |
Szeged város közgyűlése 50 millió koronát, azaz 4 ezer pengőt adományozott az emlékmű költségeire. A kiírt pályázatot Bethlen Gyula szobrászművész terve nyerte meg, 4 méter 50 cm magasra tervezte, anyaga műkő, a Madonna rózsaszín, a többi szürkés színű, költségét 12 ezer pengőben állapították meg, az elkészülés határidejét 1927. augusztus 25-re tűzték ki. Az emlékmű leleplezésére meghívták József főherceget, s ő határozta meg, mikor tud részt venni az avatóűnnepélyen; neki a szeptember 4-i dátum volt a megfelelő. Szeged város tanácsa az ünnepélyre érkező előkelőségeket a város vendégének tekintette, s vállalta a felmerülő költségeket, ugyanígy a rendőrség, a Polgári Dalárda szállítási, valamint a kertészeti költségeket (az emlékmű környékének díszítése, koszorú). Szeged város „géperejű társaskocsi vállalata" felajánlotta, hogy — kellő számú utas esetén — a társaskocsikat állandóan járatja. A misét a megyéspüspök celebrálta, és József főherceg avatta fel az emlékművet. Az ünnepi díszebéd az Alsótanyai Gazdasági Egyesület díszhelyiségében volt. Az emlékművet a templom kertjében állították fel, talapzatába bevésték az elesettek neveit.19
1927-ben a belügyminisztérium is foglalkozott a magyar tanyavilág helyzetével. Utasítására a közgyűlés a városi tanácsot bízta meg, hogy készítsen felmérést a szegedi tanyavilágról.20 Dr. Fajka Lajos ügyvéd, a törvényhatósági bizottság tagja szinte minden évben interpellált a tanyai lakosság ügyében a közgyűlésen. 1928-ban a belügyminiszteri rendelet hatására, s részben Fajka interpellációinak következményeképpen is a közgyűlés 15 tagból álló tanyabizottság választását határozta el. A bizottság tagjai a városi tanács szakigazgatási képviselői, a gazdasági ügyosztály tanácsnoka, a tanyai központok bírói. A tagok közé választották Fajka Lajos ügyvédet és Barmos György plébánost is. Tanyai kérdésekben kellett javaslatokat tenniük a közgyűlésen. Fajka ügyvéd még ebben az évben l-l állatorvosi állás szervezését kérte a külterületre, a közgyűlés azonban fedezet hiányában nem engedélyezte.21 A sajtó 1933-ban foglalkozott a tanyai közigazgatás ügyével. A Délmagyarország cikke tette szóvá, hogy a közigazgatási kirendeltség élén álló városi tisztviselő — aki eddig közigazgatási bíróként működött — hatásköre alig terjed túl a központból érkezett rendelkezések végrehajtásán. A tanyai lakosság azt kéri, hogy a kirendeltségek élére egy fogalmazói karból való, tehát jogvégzett tisztviselőt állítson a város és azt szélesebb jogkörrel ruházza fel. Legyen joga önálló intézkedésekre és kisebb jelentőségű közigazgatási ügyekben, valamint kihágási bíróként a kisebb jelentőségű ügyekben is hozhasson ítéletet.22
Kirándulás Alsóközpontra címmel a következőképpen írta le egy tudósító a központ akkori helyzetét. „A házak már utcákat alkotnak. Elemi iskolája mellett van a gazdasági szakiskolája. A papja finom kultúrmunkát végez. Orvosa és tanítói alaposan el vannak foglalva. Malma előtt sorjában állnak a kocsik. A mozija majdnem többször játszik, mint egyik-másik az egy kézben tartott egvkét belterületi mozi közül. A mészárszéke tiszta és modern, mint a legtisztább és legmodernebb bent a városban. Gazdag raktár, rend és tisztaság van a patikájában, amelynek újonnan épülő helyisége most áll befejezés előtt. Kocsmáiban hétköznap csak hébe-hóba fordul meg vevő. Üzleteiben, legalább látszólg, lüktető az élet. Házaikban, ahogy kívülről nézi az ember — jaj. hogy ez a vonzó kép nagyon gyakran csal — béke, egyetértés, boldogság honol."' Szóvá tette a cikk szerzője, hogy a házszámtáblák közt eligazodni nehéz. Egymás mellett található a 739, 486, és a 127. számú ház. A lakosság már kérte, hogy változtassák meg a házak számozását, mert amikor csak kevés ház volt, még el lehetett igazodni, az új házhelyosztás után azonban lehetetlen a kézbesítés is. Azt is említette, hogy a valósággal nagyközséggé fejlődött központot átszelő, Baját Szegeddel összekötő országút nincs portalanítva. A több mint tízezres lakosság hiába fásította be házatáját, az országút porát nem képesek elnyelni. Legalább 1 km-es szakaszon aszfaltozni kérte a lakosság a várostól, eddig erre még nem került sor. A szépen gondozott paplakkal és parkkal szemben a Gerle-üzem mellett terméketlen és rendezetlen terület áll. Bár ínségmunka keretén belül végeztetett rajta a város munkálatokat, a lakosság által kívánt strand és park nem készül. Ezt a parlagot szemközt a tanyai vasút sínpárja és Alsóközpont állomás határolja.23
 |
| 3. Az Alsótanyai Gazdasági Egyesület székhaza, a saroképületben Kalmár (Kaufmann) Mór kereskedése. 1920-as évek. |
1936-ban végre a közgyűlés dr. Árendás György tiszteletbeli fogalmazót, az alsóközponti kirendeltség vezetőjét és helyettesét, dr. Nagy Géza tb. fogalmazót községi bírói, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó rendőri büntető bírói teendők ellátásával bízta meg. Önállóan intézkedhettek I. fokú közigazgatási ügyekben, kivéve az iparhatósági ügyeket.24 A tűzvédelemről is ekkor intézkedtek. Egy tűzoltó autószerkocsi vásárlását határozta el a közgyűlés, ez elhelyezhető a városi tűzoltólaktanyában, s a városi tűzoltóság gyorsan eljuthat a külterületre.25 A belügyminiszter jelentést kért Szeged város főispánjától a külterületi igazgatás rendezéséről, ugyanis előzőleg két rendeletet adott ki arról, miként lehetne a tanyai igazgatást úgy megszervezni, hogy törvényes legyen, de ne okozzon költségnövekedést és lássa el a tanyai lakosok szükségleteit. A leiratban hivatkozott arra, hogy állandóan panaszokról értesül, miszerint Szegeden a tanyai lakosság szükségleteit nem látják el megfelelően. Választ várt arra, milyen intézkedéseket tett a város a panaszok orvoslására, ha pedig nem tett, miért? A főispán a rendeletet kiadta a polgármesternek, aki a főispánnak küldött jelentésében fejtette ki, milyen intézkedésekkel lehetne a 45 éve működő közigazgatási kirendeltséget korszerűbbé tenni. A kirendeltség vezetője a 4 középiskolát végzett külterületi községi bíró. A jelenleg meglevő személyzet átcsoportosításával, a külterületi bírói állás aljegyzői állássá történő átszervezésével fogalmazási tisztviselő látná el a kirendeltség vezetését, akit a mostani közvetítő hatáskör helyett egyes ügyekben önálló hatáskörrel lehetne felruházni, s így első fokon a tanyaközpontban elintézhetők lennének a közigazgatási hatósági, rendőri büntető bírói és gazdasági cselédügyek. A belügyminiszternek küldött jelentésben arról számolt be, hogy a kihágási bírót utasította a helyszínen való tárgyalásra, aki meghatározott napokon kiszáll a helyszínre. Az I. fokú közigazgatási ügyosztály központi vezetőjével úgy állapodott meg, hogy a tanyai kirendeltségek a sürgős ügyeket a napi postával küldjék be kiadmányozás végett, s a központban ezeket soron kívül aláírják. A következő évben még három közigazgatási központ létesítését terjesztette be a közgyűlésnek jóváhagyás végett. Az igazgatási létszám felemelését is tervbe vette a város, s a pénzügyminiszter nem zárkózott el a kérés elől. Cáfolta, hogy a tanyai lakosság mozgolódna a közigazgatás jelenlegi állapota miatt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a végleges rendezésnél figyelembe kell venni, hogy a város és tanya gazdaságilag egymásra utalt, s egyik lakosság érdekét sem szolgálná a közigazgatás olyan fejlesztése, amely a várostól való elszakadáshoz és községgé alakuláshoz vezetne. Megemlítette még, hogy egy tanácsnok és ő maga is többször kiszállt a tanyára, hogy személyesen hallgassa meg a lakosságot.
A főispán is megtette jelentését a belügyminiszternek. Azt állította, hogy a tanyai igazgatás rendezésének fő mozgatója dr. Balogh István alsóközponti plébános, aki tagja Szeged város törvényhatósági bizottságának; ő a közgyűlésen többször felszólal e tárgyban, pesti újságoknak is nyilatkozik és cikkeket ír. Arról azonban nem tud, hogy rajta kívül más valaki is ennyire sürgetné ezt a kérdést. (Emlékeztetünk rá, hogy dr. Fajka Lajos is többször interpellált a közgyűlésen ez ügyben.) Hálás szerepnek tartja Balogh páter tevékenységét, mert szerinte könnyű kiragadott példákkal a tanyaiak elmaradott viszonyainak beállítani a kérdést. Az igazság szerinte az, hogy a tanyai lakosság nem elégedetlenkedik, szívesen jön a városba, hozza áruját a piacra, bevásárol, s ekkor intézi ügyeit a városházán. Ó a tisztviselői létszám felemelésével tartja csak megoldhatónak a kirendeltségek fejlesztését, ez azonban sok többletkiadással sújtaná a várost. A belterületi lakosság szempontjából nem tartaná előnyösnek újabb központok kialakulását, mert ott szükségszerűen piacok keletkeznének, községszerű teleppé alakulnának és idővel önállósulni kívánnának. Elismerte, ha az érdekeltek nem is szorgalmazzák, korszerűsíteni szükséges az igazgatást a külterületen. Első lépésként elég lenne a polgármester által javasolt hatáskörbővítés. A polgármester egyéb intézkedéseit is helyesnek tartotta.26 A Tanyavilág című hetilap arról tudósított, hogy 1939-re ígérte a város vezetése az újabb tanyai közigazgatási központok felállítását és a tanyai úthálózat kiépítését; a következő évben debreceni tisztviselők jöttek Alsótanyára, hogy tanulmányozzák a kirendeltségek működését.27 (A korabeli állapotokat Balogh páterhez hasonlóan jellemezte Szécsy György ny. tanító is Képek Mórahalom múltjából és jelenéből című művében.) A Tanyai Újság 1938-ban arról számolt be, hogy a következő évben lövészotthon és levente tornacsarnok építését tervezi a város, és a milliárdos beruházási összegből már az első évben 120 ezer pengőt a szegedi tanyákra kíván költeni; Shvoy Kálmán pedig a belügyi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásán a tanyai közigazgatás kiépítését és a tanyai rendőrügyelet-díjak eltörlését sürgette.28 Dr. Pálfy József polgármester 1938-ban az 1939. évi költségvetés beterjesztésekor a tanyákról is szólt a közgyűlésen. A tanyavilág kultúráját, gazdasági és szociális érdekeinek előmozdítását a közigazgatás első teendői közé sorolta. Eddig is nagy gondot fordított a város az utak építésére és karbantartására. Az utóbbi pár év alatt több utat kapott a tanyavilág, mint a megelőző száz évben. 1939-ben a kormány támogatásával 2 millió pengős útépítésbe kezd a város. Az ez évi költségvetésben még nem szerepel — fedezet hiányában — a tanyaközpontok fejlesztése, de a gazdasági tanácsnokon kívül megbíz egy másik tanácsnokot, hogy a tanyavilág kulturális, szociális és közigazgatási fejlesztésének kérdéseivel foglalkozzék.29 1939-ben dr. Árendás Györgyöt életfogytiglan külterületi községi bíróvá választotta a közgyűlés, a következő évben pedig ezt az állást III. osztályú aljegyzői állássá szervezte át.30
1940—1942 között többször elöntötte az ár- és belvíz a tanyavilágot. Gr. Teleki Pál miniszterelnök 1941-ben, Kállay Miklós miniszterelnök és Bánffy földművelésügyi miniszter, Tukats Sándor főispán 1942-ben látogatta meg a vízkár sújtotta tanyákat.31 Alsótanya 76 479 kat. hold területéből 11 000 kat. hold szántó és szőlő állt víz alatt 1942-ben. Alsóközpont belső területén és a külső temetőnél a vadvíz 6—10 m szélességben, 10—15 cm magasan tört át. A víz lakóházakat károsított, utakat tett tönkre. Az Alsóközpontot nyugati és északi irányban körülvevő vadvizek 11 kisebb hidat ragadtak el. A kirendeltségvezető a mentési, javítási munkálatokra kb. 1800 kézi és 300 igás közerőt használt fel. Egy mérnököt kért segítségül, hogy a közmunkákat irányítsa.32
A belügyminisztérium már 1937. évi rendeletében előírta, hogy olyan tanyákon, ahol a nagy lakosságszám és népsűrűség indokolja, a közigazgatási szükségleteket állandóan helyben lakó tisztviselő lássa el, tisztviselői kirendeltségeket kell szervezni. A már bejelentett újabb kirendeltségek felállítása 1942-ben történt meg. A királyhalmi kirendeltség felállítása az alsóközpontit tehermentesítette. A belügyminiszter egyébként ezenkívül Csengelén és Lengyelkápolnán írta elő ilyen kirendeltségek létesítését, s azokat fel is állították. Ebben az évben az ivóvízellátást is rendezni kívánta a város a tanyákon, és Alsóközponton közellátási kirendeltséget nyitott. A közigazgatási kirendeltség melletti 4 helyiségből álló, éppen üres városi épületben 1943. január 1-én kezdte meg működését az új hivatal. Feladata a lakosság élelmiszerjegyeinek gyorsabb kiszolgáltatása és minden közellátást érintő ügy elintézése volt.33
A háború előrehaladtával nehezedtek az életkörülmények. Alsóközpont területén 80 ember kapott hadbavonult hozzátartozói segélyt.14 A háború kitörése óta a gazdasági életet a hadigazdálkodás szabályozta. Tukats Sándor főispán Alsóközponton a beszolgáltatási kötelezettség megtartására szólította fel a lakosokat.35 Az igaerővel rendelkező lakosságot a honvédség is többször rendelte ki fuvarozásra, ezért azonban térítést fizetett. Az alsóközpontiakat a szeged-alsóközponti határvadász laktanya vette igénybe.36 A városi szegények egy részét Alsóközpontra kívánta telepíteni a város.37 A világháború utolsó évében is ellátogatott a főispán Alsótanyára, amelyet egyre több szenvedés sújtott; 1944-ben bombatámadás érte, a gazdák számára terhes volt a légószolgálat is.38 Szeptemberben polgári karhatalmi szakaszt kívánt a polgármester felállítani, mert csak 1 altiszt és 6 rendőr teljesített szolgálatot a területen, az aljegyző 72 megbízható egyént szervezett meg e célra.39
A közigazgatás fejlődésének lezárása az 1892-ben létesült közigazgatási kirendeltség I. fokú közigazgatási hatósággá alakítása volt, 1940-ben. Nem tartozott hatáskörébe az iparügyek intézése, de feladata volt — az erkölcsi bizonyítványt kivéve — minden hatósági bizonyítvány kiállítása; a kiállításhoz szükséges nyomozás elvégzése, szegényügy, iskolamulasztás, közegészségügy, a mezőrendőri törvényben ráruházott ügyek, állategészségügy, járlatkezelés, piaci árusok, vásárügy, statisztika, gazdasági munkaterveken alapuló intézkedések, halászati, vízrendőri ügyek, zálogházi árverések, zálogjegyek, romos épületek, közbiztonság, tűzoltás, terményhamisítás, sáskairtás, hatósági megkeresések (személyek, lakások, kereseti viszonyok, ipar fennállás vagy megszűnés megállapítása) ügyében intézkedni. Továbbra is megmaradtak a tanyai esküdtek.
Ez a közigazgatási szervezet maradt meg a világháború befejezéséig, s lényegében az önálló községgé alakulásig. A kirendeltség létszáma 1940-től 1 fogalmazó szakbeli tisztviselő, a kirendeltség vezetője, 2 állatorvos, 1 tiszteletdíjas állatorvos, 2 irodai erő, 8 altiszt (kézbesítő és nyomozó), valamint az esküdtek.
Az 1892-ben felállított közigazgatási kirendeltségen az anyakönyvi ügyeket is ellátták. 1926-ban a röszkei, 1931-ben pedig a királyhalmi anyakönyvi kerület felállításával csökkent az eredetileg III. alsótanyai anyakönyvi kerület területe.
Változást jelentett az 1892. évi állapothoz képest a rendőrség államosítása is; ez végül csak az 1920-as években történt meg, s ettől kezdve a közbiztonság fenntartása állami feladattá vált. Táncmulatságok alkalmával többször fordult elő halálos végű verekedés, ezenkívül tolvajlások, (krumpli, tyúk stb.) sőt templomrablás is 1938-ban. Börcsök Vince tanulmányában igen érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a tanyai nép és a jog kapcsolatáról. A tanyai nép azt tartotta, családos ember ne kerüljön börtönbe: inkább ártatlan fiatalok vállalták a börtönt, s szabadulásuk után nem közösítették ki őket, mintegy katonaidőnek tekintették a büntetést.40
A közigazgatási hatóságok feladata volt a népjóléti ügyek ellátása is. Korábban szegényügynek nevezték. Néhány kiragadott példával illusztráljuk, hogyan gondoskodtak a szegényekről. Az I. világháború után a közgyűlésen interpellált egy képviselő: tud-e a tanács a külterületi vagyon nélküli munkásosztály sanyarú helyzetéről, az ennek nyomán megszaporodott öngyilkosságokról, és mit szándékozik ez ellen tenni? A közgyűlés az 1922. évi állami egyenes adó 10%-át rendelte el minden polgár részéről a nyomorenyhítő alapra befizetni.41 A két világháború között az ún. „kisrongyos" akció keretében az iskolás korú gyermekeket támogatták ruhával és élelemmel. 1930 novemberében a Szent Imre napi ünnepségen Alsóközponton 80 iskolás gyereknek 1260 pengő értékű ruhát és cipőt osztottak ki, majd Barmos György plébános és Kiss Károly tanfelügyelő 120 adag ebéddel vendégelte meg ezeket az iskolás gyerekeket és hozzátartozóikat.42 A gazdasági világválság éveiben fokozódott az elszegényedés. A népjóléti minisztérium hét vagon ínségbúzát küldött, ezt a város őröltette meg és az ínséget szenvedő családoknak 10 kg búzának megfelelő hat és fél kiló lisztet osztottak ki. A legtöbben ezt munkadíjként kapták, a város ugyanis a tanyai utak szikelésénél és az erdőirtásnál 370 tanyai ínségest foglalkoztatott.43 1931 karácsonyán Alsótanyán és Röszkén Rassay Károly cipőadományait osztották szét a rászorulók között — a 2500 pengős adományból a szegedi független balpárt 50 pár cipőt készíttetett.44 A következő év elején Alsótanyán útjavításoknál 200 munkanélkülit foglalkoztatott a város. Az elkubikolt anyagért köbméterenként egy kiló lisztet kaptak járandóságul.45 1938-ban január 7-től májusig minden nap tejet kapnak a szegedi tanyai iskolás gyerekek — adta hírül a Tanyavilág.46 A közigazgatási kirendeltség vezetőjének feladata volt a szegények felderítése és szegényházban való elhelyezése is. Az egyház és a városi igazgatás által nyújtott segélyek nem oldhatták meg a gondokat, tüneti kezelést nyújtottak, de aki legalább ebben részesült, annak a kilátástalan helyzetén valamit enyhített. A munkanélküliség az egész korszakon végigvonult, ínségmunkát csak a már katasztrófával fenyegető időszakban biztosított a város.
Alsóközpont lakossága érdekét Szeged város közgyűlésébe választott képviselői útján érvényesíthette. Szeged város 1890. évi szabályrendelete szerint Alsótanya a IX. választási kerületet alkotta, 12 törvényhatósági bizottsági tagot választhatott; 1903-ban ezt a választási kerületet 4 alkerületre osztották, 22 képviselői helyet kapott a közgyűlésen; a későbbiekben az országgyűlési képviselőválasztói körzettel esett egybe a szavazókerület; 1943-ban rendes és póttagokat választhatott a térség lakossága.
 |
| 4. A trianoni országhatárt kijelölő bizottság tagjai 1920 ban, a Körösér menti Bódi tanyán. A megjelölt személyek: 1. Szécsy György igazgató-tanító, az öt tagú polgári küldöttség vezetője, 2. Kund István őrnagy, a határőrség parancsnoka, 3. Hadfy őrnagy, Magyarország képviselője, 4. jugoszláv alezredes, Jugoszlávia képviseletében, 5. Szabadka város gazdasági tanácsnoka. |
A nagypolitika kezdetben nemigen jutott el a külterületre, bár Giday Kálmán azt írja, a tanyaiak 1914-ig az ellenzékiekre adták le szavazatukat. A Tanácsköztársaság sem érintette különösebben a vidéket, mert Szegeden is rövid ideig működhe-tett; Szegedről előbb a külterületre költözött a direktórium, majd Szatymazról Kiskunfélegyházára. Szécsy György foglalkozik e kor eseményeivel is: „Mórahalmán Szabó János vezetésével ideiglenes közigazgatás alakult, Szeged-Külváros néven. Szabó Jánost Szalay János kommunista hírlapíró váltotta fel; ő közélelmezési, közigazgatási és művelődésügyi osztályokat szervezett." A tanítók közül is volt, aki szerepet vállalt a művelődésügyben, ezért 1923-ban nem teljesítette kérését a város, amikor vitézi telket kért. Bokor István szerint az 1930-as években gyűlölték a kommunista eszméket, mert a Tanácsköztársaság idején sok szenvedés érte a lakosságot, vóröskatonának is csak 1 fő jelentkezett.47
1920 után a Rassay-féle párt és a kisgazdapárt is szerzett támogatókat a lakosság kórében. 1929-ben a Szegedi Napló arról tudósított, hogy valamennyi tanyai gazdaképviselő belépett az állandó városi párttá újjászervezett Nagy-Szeged Pártba.481931-ben a népkörök az egységespárti lista ellen léptek fel, Petrik Antal külön listáját támogatták, ezen Szélpál Benő tanyai gazdát jelölték. A következő évben is arról olvashatunk a helyi sajtóban, hogy a szegedi tanyavilágban állandóan erősödik az ellenzéki gondolat.49 Mindezek ellenére a NEP is folytatott agitációt a külterületen; 1938 karácsonyán a szavazók megnyerését remélve több ezer szeretetcsomagot osztottak szét a párt nevében; ekkor terjesztette ki ugyanis a kormány a szavazati jogot a földbérlőkre.* Több képviselő is tartott ez évben előadást, pl. Hunyady Vass Gergely, Shvoy Kálmán, és a Rassay-párt váratlan rohammal birtokába vette a Királyhalmi Függetlenségi és 48-as Népkör vezetését - tudósított a Tanyavilág.si Ekkorra azonban a NEP is kiépítette szervezeteit megismételte karácsonyi adomány akcióját, 640 csomagot osztott ki Alsótanyán' 1939-ben Tukats Sándor főispán is ellátogatott vidékünkre, s a Magyar Élet Mozgalom is nagyarányú szervezést indított meg a Magyar Élet Pártjának támogatásával.52 A Független Kisgazdapárt is igyekezett megnyerni a külterületi választókat, Alsóközpont papja maga is ezt a pártot támogatta, a lakosság is szívesen fogadta választási listáját. Kisgazdapárti politikus volt Wagner Gyula ny műszaki tanácsos is, aki alapítványt tett szülőotthon építésére.^ Maga a miniszterelnök Teleki Pál is ellátogatott a szegedi tanyavilágba, s a következőképpen nyilatkozott „A magyar népnek az erejéből, tekintetéből és kézszorításából merítem az erómet."« Teleki látogatása után, 1939. július 17-én felbomlott a kisgazdapárt a tanyákon, Becsey László visszalépett és a MÉP-hez csatlakozott, lemondtak a korzeü elnökök is* A Tanyai Híradó Teleki látogatása előtt azt állította Rassay Károly ósszeszövetkezett a vörös szocialistákkal.» A választások után megfogyatkozott a politikai gyűlésekről, akciókról szóló tudósítás, a pártok csak a következő választás közeledtével fokozták ismét tevékenységüket. Karácsonykor folytatódtak az adományosztó akciók, de az év nem volt politikai akcióktól hangos.
 |
| 5. A Frontharcos Szövetség tagjai és a határvadász alakulat katonái, a Hősök emlékműve előtt 1940 táján. |
Szeged külterületén a zsidótörvények elfogadása után a bérletet elvették a zsidóktól, s az itteni zsidó lakosok is a Holocaust áldozatai lettek.
Szeged város 1939-ben lengyelországi menekülteket helyezett el Alsókozpon-ton, a határvadász laktanyában.
Az előbb községgé, majd várossá vált Mórahalom területe 14 624 hold. A lakosságszámot nehéz pontosan meghatározni, mert 1950-ig Szeged külterületének adatai között szerepel, a legkisebb bontás kapitányságonként adta meg a népességet. Mórahalom (1900: 2802,1910: 3189,1930: 3873), Királyhalom (1900: 4433, 1910: 4728, 1930: 4839), Nagyszéksós (1900:2632, 1910:2576, 1930:2694) kapitányság népessége folyamatosan növekedett, kivétel Nagyszéksós, ahol 1910-re csökkent, de 1930-ra itt is újra növekedett. Juhász Antal Alsóközpont lakosságát - kizárólag a központot - 1930-ra 1000 főre becsülte; 1949-ben 1400 volt a belterületi lakosság száma.57
Szeged város külterületi építési szabályrendelete megengedte a bérleteken a lakóépület emelését. A bérföldeken a kishaszonbérlők tanyát emeltek, s ez volt állandó lakhelyük. A város 1923-ban készítette el az Alsókózponton kiosztandó házhelyek tervét: 600 telket tervezett értékesíteni. Az előterjesztés szerint ez alkalmas települési hely lesz az olyan külterületi mezőgazdasági lakosok részére, akik idős korukban olyan helyen kívánnak élni, ahol a lelki szükségletek kielégítésére áll a templom, betegség esetén közel van az orvos, elérhető a posta stb; a közigazgatási központ fejlesztését is tervezi a város, ennek tervszerű kialakítását is szolgálta a házhelyek kialakítása.
1924-ben megkezdődött az értékesítés, de az 1920-as évek végéig csak kb. 400-at tudott eladni a város. 1941-ben a gazdászi hivatal a még nem értékesített házhelyeket is bérletként hasznosította. 1942-ben arról számolt be a Tanyai Híradó, hogy Alsóközponton 52 ONCSA házat építenek. 1944-ben is több építési engedélyt adott ki a város, mivel 1941 — 1942-ben az ár- és belvíz több házat romba döntött.58
Szécsy György adatai szerint 4249 hold 670 négyszögöl haszonbérben művelt földterület volt a mai Mórahalom területén. Ezek különböző dűlőkben voltak, legnagyobb a belsőjárási földek (3405 hold 1315 négyszögöl), a Kraller szőlők (198 hold 362 négyszögöl), a Nagyistván melletti terület (161 hold 800 négyszögöl); legkisebb a Nagyistváni erdő melletti (9 hold 1421 négyszögöl) és a közvetlenül a község körüli (7 hold, 1153 négyszögöl).59
 |
 |
| 1. ábra a) Belsőjáras Alsókozpont létesítése előtt az 1887-es kataszteri térképen, b) Szeged-Alsókozpont kiépülése 1892-1924 kozott |
1899. október 1-től 1924. szeptember végéig adta bérbe újból a város az alsópusztai közlegelőből kihasított Belsőjárást. 1900-ban a nagyistváni határrészen szintén a közlegelőből adott bérbe a város; az 50 hold bérletből a Fogadalmi Templom építési költségeit kívánta fedezni, ezért ezeket a földeket később is fogadalmi földeknek nevezték. Az 1880-ban bérbeadott földek szerződése 1904-ben járt le, ezeket ismét értékesítette a város, 24 és fél évre adta haszonbérbe. A bérlők közül többen szerették volna megtartani földjüket; a város biztosította, hogy az árverésen — azonos árajánlat esetén — a régi bérlő nyeri el a bérlet jogát. A földéhség miatt azonban előfordult, hogy úgy felverték a bérlet árát az árverezők, hogy a régi bérlő nem tudta vállalni a túl magas összeget; ő már tudta, hogy mennyi bevételt lehet elérni azon a parcellán, a licitáló pedig a szerencsében bízott, hogy majd ki tudja fizetni az összeget. Juhász Antal számításai szerint ekkor 9,2 hold jutott egy bérlőre, a bérlet időtartama pedig 20—25 év volt. Kivételt képeztek a madarásztói bérföldek: 1906-ban ezeket a parcellákat 10 évre adták bérbe, ez a gyakorlat továbbra is megmaradt (pl. 1922. X. 1-1932. IX. 30; 1932-1942). A fogadalmi templomi és a belsőjárási földek utolsó haszonbérbe adása 1924-ben volt, 25 évre szólt (volna) a bérbeadás időtartama (1924. X. 1. -1949. IX. 30.).60
Már a 20. század elején elkezdődött a bérletek elaprózódása. A város tudtával, két-három bérlő együtt vette bérbe a 10 holdas parcellát, ez azonban nem tette lehetővé megélhetésüket. Az árverés után egy évi haszonbérnek megfelelő összeget kellett fizetni egy összegben, ennek fele biztosíték volt a város részére. A haszonbért a továbbiakban évente két részletben kellett leróni. A két világháború között egyre nehezebbé vált a bérlők helyzete. Dr. Fajka Lajos többször interpellált a közgyűlésen a bérletek ügyében. 1926-ban a város által jóvá nem hagyott, a haszonbérlő által alhaszonbérletbe adott terület ügyében volt pere a városnak; Fajka ezt szerződésszegésnek tekintette, s a bérlet visszavételét javasolta. A következő évben pedig bérlőtárs halála esetén oldalági rokon öröklése merült fel — ezt nem támogatta a város; Fajka erkölcstelennek tartotta, hogy a város engedélyezi a társasbérleti viszonyt, mert képtelenség megélni rajta.61
1934-ben a Királyhalmi Népkör több pontban fogalmazta meg sérelmeit a bérleti renszerrel kapcsolatban. Szóvá tették a magas bérösszeget, a bérlőket terhelő adókat, a társas bérletből fakadó vitákat nehezményezték, s kérték, csak a haszonbérrel tartozó bérlőtárson követelje a város a hátralékot, a vétlen bérlőtársat ne sújtsa; ha a város engedélyezi a társasbérletet, engedje meg, hogy a társhaszonbérlő is építhessen a bérleten, mert laknia kell valahol; a bérlet kezdetén befizetett óvadék után fizessen kamatot a város; ha a fél évet nem haladja meg a haszonbértartozás, ne indítson pert a város, mert a perköltségek még jobban megterhelik a bérlőt, kevesebb lesz az esély a hátralék megfizetésére; a bérbeadás feltételei között szerepeljen a bérbevevő halála esetére az egyenesági leszármazottakat megillető jog. Ne vehesse vissza egy gazdasági év lejártával a város a bérletet, csak kártérítés ellenében; ezen kívül a vadkárokat, a fűtermések eladását, az úthálózat rossz állapotát s a külterületre fordított összegek elégtelenségét tették szóvá.62
Már a múlt század végén is előfordult, hogy nem tudták fizetni a haszonbért, s így a város kénytelen volt kevesebb összegért újra értékesíteni a földet. A város érdekét jobban szolgálta, ha inkább könnyített a bérlők helyzetén, mérsékelte a haszonbért, mert így, ha kevesebb összeggel is, de biztosítani tudta bevételeit. 1910-ben több bérlő részletfizetési kedvezményt kért, késedelmi kamat felszámolása nélkül. Mivel elemi csapás is sújtotta a bérlőket, 1911. október 15-től öt évi részletfizetést engedélyezett a város. A földművelési miniszter 1922-ben a mezőgazdasági bérletek meghosszabbításáról rendelkezett, a város megfellebbezte ezt a döntést. 1922-ben a korona értékének állandó csökkenése miatt a közgyűlés úgy határozott, hogy a következő évben és a később lejáró bérletek újbóli értékesítésénél búzaértékben határozza meg a haszonbér összegét. Az 1920. december 31. előtti fölhaszonbérleti díjak összegét 150%-kai felemelte és ezt is búzaértékben állapította meg; a bérlő fizethetett természetben vagy pénzben. Ha nem tudja vállalni az új feltételeket, 1923 végén a város visszaveszi a haszonbérletet. A bérlők közül azonban oly sokan nem vállalták az így megállapított feltételeket, hogy a város nem szüntette meg a bérleti viszonyt. 1924-ben a forgalmi földek bérleti díját állapította meg búza helyett rozsban (1922. XI. 1. —1947. IX. 30.); ugyanígy a belsőjárási földekét is (1924. X. 1.-1949. IX. 30.). A felemelt haszonbéreket kormányrendelet hatálytalanította, lejjebb szállította a haszonbér összegét, azonban így is tömegesen adták vissza a bérlők a földet.63
Több bérlő a gazdasági világválság előestéjén sem tudta fizetni a haszonbért, a város azonban hiába rendelt el árverést, a bérlő vagyontalan volt. Többen már több évi haszonbérrel tartoztak.64
Fajka Lajos 1929-ben ismét interpellált a közgyűlésen és a földbérleti rendszer megváltoztatását, valamint kormánybiztos kiküldését kérte. A polgármester hivatkozott arra, hogy már háromszor lejjebb szállította a haszonbérek összegét, s jelenleg is vizsgálja egy bizottság a bérlők életkörülményeit; a bérleti rendszert egyébként a minisztérium is jól bevált gyakorlatnak tartja. Nem volt azonban teljesen sikertelen a közbenjárása, mert 1930-ban 1934-ig terjedően lejjebb szállították a haszonbér összegét, s a felhalmozódott haszonbérhátralék kiegyenlítésére 4%-os kamat mellett, legfeljebb 40 félévi részletben engedélyezte a város a részletfizetést. A nagy hátralékok kialakulását a nehéz gazdasági helyzet és az 1930. évi szárazság okozta. 1932-ben visszatértek az 1920-as években már alkalmazott terményfizetéshez; a közgyűlés felhatalmazta a polgármestert, ha sikerül így a bérleti díjat beszedni, a többi haszonbérletre is terjessze ki ezt a lehetőséget. 1941-ben — az ár- és belvízkárok miatt — külön-külön kötött egyezséget a város a bérlőkkel a haszonbér csökkentéséről. 1942-ben a belsőjárási földekből 36-ot, a Császárvíz felettiből 3-at vett vissza a város, s új árverést hirdetett. 1943-ban és 1944-ben ismét mérsékelték a haszonbér összegeket, s a gazdasági ellenőri állást időszakos állásból állandóra szervezte át.65
Mindezek alátámasztják a Szécsy György és Juhász Antal tanulmányában a bérlők helyzetéről leírtakat. A homokos és szikfoltos talajon emberfeletti munkával biztosították a bérlők szegényes megélhetésüket. A kezdetben legalább 10 holdas parcellák egyre kisebbek lettek a két világháború között, több bérlő osztozott egy-egy parcellán, s így a családfők örökföldes gazdák vagy nagyhaszonbérlők gazdaságában is kénytelenek voltak munkát vállalni. A bérlők érdekében többször emelt szót Balogh páter, Alsóközpont plébánosa és dr. Fajka Lajos a közgyűlésen.
Nippold János mérnök 1932-ben megkísérelte szövetkezetbe tömöríteni a kisbérieket — a város a szövetkezettel tárgyalt volna — újságot is alapított, de nem járt sikerrel.66
A mezőgazdasági kormányzat már a század elején, 1903-ban mintatanyát létesített Alsóközponton, Dobó János 26 holdas birtokán. A két világháború között pedig az Alföldkutató Bizottság támogatásával Farkas Károly az öntözéses burgonyatermelést, Babarczy Antal a bolgárkertészetet, Pálfy Ferenc a gyümölcstermelést népszerűsítette gazdaságában.67
A város már 1891-ben biztosított egy állatorvosi állást, azonban a 20. század elején a minisztérium az állatorvosi szolgálatot államosította, 1925-ben megszüntette az állatorvosi állást Alsóközponton. 1929-ben Szeged város alkalmazott állatorvost, azonban a hatósági teendőket nem láthatta el; ezt 1941-ben állandó városi állássá szervezték át, a minisztérium azonban korszakunk végéig nem biztosított hatósági ellátást e területre.68
Alsóközponton már a múlt század végén nyílt szatócsbolt, termény- és borkereskedés, vendéglő. A határban számos szélmalom működött, a Gerle család gőzmalma 1907-ben kezdte meg működését. A Hangya 1933-ban települt ki, korszakunk végéig működött. Az Alsótanyai Népbank 1907-ben alakult, de 1930-ban megszüntette tevékenységét Alsóközponton.69
Szeged város külterületi lakosságának egyik legnagyobb gondja volt a várossal való összeköttetés. Hogy a szegedi piacra be tudja szállítani áruját, ügyes-bajos dolgait el tudja intézni a városi tanácsnál, vagy közelebb, a közigazgatási kirendeltségen, egész évben jól járható utak kellenek. A dűlőutakat szikeléssel alakították ki, útépítéshez közmunkát használtak. A Szeged-alsóközponti törvényhatósági útvonal rendezésére az 1903—1904. évben a város költségvetésébe nagyobb összeget vettek fel, 1912-ben pedig a belsőjárási területen egy gazdasági út kinyitását határozta el a közgyűlés. Az I. világháború után a munkanélküliek számára jelentett kereseti forrást az úthálózat helyreállításában való részvétel; 1922-ben az alsótanyai utak javítását vette tervbe a város. Kövesút Alsóközpont területén időszakunkban csak a Szeged—Baja közötti út volt. 1925-ben a város felajánlotta az államnak a már kiépített és jó állapotban lévő Szeged-alsótanyai útszakaszt, ha a kereskedelemügyi minisztérium megépíti a Szeged—bajai út Baja felé vezető szakaszát. A Szeged-alsóközponti 20 km-es műút áthengerelési munkálataira a város póthitelt vett igénybe, az útszakasz építése több évig elhúzódott. A gazdasági világválság idején — munkaalkalmak teremtése miatt is — a gazdasági élet élénkítése érdekében országosan is foglalkoztak az úthálózat fejlesztésével, s ennek keretében a tanyacsoportok, illetve a város között keletkezett telepeknek a központhoz, illetve a vasútállomáshoz vezető minél több járható kövesút építésével. A minisztérium vállalta, hogy ahol a helyi érdekeltség a költségek egyharmadát biztosítja, az illetékes törvényhatóság pedig közúti alapjából egyharmad részt fedez, a fennmaradó részt állami támogatásként leutalja. Szeged város is részesülni kívánt ebből az állami támogatásból, s megállapította, milyen tanyai és bekötő utak létesítése lenne a legfontosabb. A nagyszéksósi gazdák a Madarásztó— Szabadkai országút közötti keskeny dűlőút kiszélesítését kérték, 5 km hosszúságban. Királyhalom lakossága szikburkolatú utak kiépítését kérte: 1938-ban kilátásba helyezte a város a bajai műút alsóközponti szakaszának portalanítását. Ebben az évben Alsótanya bekötő utakra 1 millió 245 ezer pengőt kapott. Az állami segélyből 1940-ben az Alsóközpont—Lengyelkápolna, Alsóközpont—Királyhalom út építésére 52 500 pengő államsegélyt, 120 ezer pengő városi támogatást kapott: Alsóközpont—Lengyelkápolnán 4,82 km földmunka, 2 km kőpálya, Alsóközpont—Királyhalom 5,75 km, ebből 2,5 km kőpálya kiépítését tervezték. A királyhalmi és lengyelkápolnai törvényhatósági közút építése a következő években is folytatódott, 1943-ban pedig az Alsóközpont—Horgos, Alsóközpont—Pusztamérges, Röszke— Nagyszékós közötti út építése folyt, s megtörténtek a mórahalmi közút 8,56 km szakasza kiépítésének előkészületei, a kisajátítások.70
A közút nagyon fontos volt az összeköttetés szempontjából, de a nagyobb távolságra való utazást csak annak tette lehetővé, aki rendelkezett járművel. A városi földek bérlői közül kevesen rendelkeztek lovaskocsival, számukra a Szegeddel való összeköttetést a vasút biztosíthatta. Az alsóközpontiak Szegedről vasúton Horgosig tudtak eljutni és onnan még hosszú út állt előttük hazáig.
A gazdasági vasút építésének gondolatát már a múlt század végén, a közigazgatási kirendeltség kiépítése után felvetették, e század első évtizedeiben a közgyűlés többször komolyan foglalkozott a tervvel. 1910-ben Somlyódi István interpellált a tanyai vasút ügyében, ekkor pénzhiány miatt nem határozott a város az építkezés megkezdéséről. 1912-ben a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a Szeged-Alsótanyai keskenyvágányú gazdasági vasút tervét és a költségvetés elkészítését kérte; az el is készült, azonban az első világháború megakadályozta a tervek valóra váltását. 1924-ben kezdett a város újra foglalkozni a kivitelezéssel. 200 millió korona póthitelt tartott szükségesnek az építkezési anyagokhoz, s kérte a belügyminiszter jóváhagyását. Az 1914-ben elfogadott Szesztai-féle terv alapján kívánta megépíttetni a vasútvonalat, fedezetül a külső közlegelőből kívánt 25 éves lejárattal parcellákat bérbeadni, ebből 4 milliárd korona bevételt remélt. 1925-ben a város az egyesített városi kötvénykölcsönből igényelt az építkezéshez, és a vasútépítési
 |
| 6. Széksós-tó kisvasutallomás, avatása 1927-ben |
alapra Alsótanyán 800, Felsőtanyán 457 kat holdat, a következő évben együttesen 865 kat holdat adott haszonbérbe 1925-ben a munkálatok elindításai ol véglegesen döntött a város az építkezés 1927 januárjában fejeződött be s 1927 február 1-én megindult a forgalom A gazdasági vasút végállomásaként felvetődött a Mars ter is, végül a Rudolf tér (a mai Roosevelt tér), majd az Átrakó pahaudwr lett a végállomás Morahalom déli részen 10 km hosszúságban futottak a sínek, Széksósto Biteszek, Alsóközpont v a , Tusoksor-, Kiralyhalom (Ásotthalom-Felső) állomásokon állt meg A forgalom megindulása elenkitoleg hatott Szeged és a külterület gazdasági életére A külterületi lakosok a gazdasági vasút nagy előnyét abban láttak, hogy kosárral fel lehetett szállni, s így a piacra való szállítás - kis teteiben - megoldódott A vasút nagy népszerűségét mutatja, hogy mar a következő évben interpelláció foglalkozott zsúfoltságával Hetipiaci napokon tartalékkocsik beállításával próbáltak ezen enyhítem, a járatok szamát szapontam nem tudta a város, mert csak 4 mozdony volt A 4 motorvonat beállítása rövidebbé tette a menetidőt A tanyai vasútra meg ma is szívesen emlékezik Morahalom lakossága, megfizethető, gyors közlekedési lehetőség volt, s a busszal ellentétben, a piaci szállítást is lehetővé tette.71
A vasuti közlekedés mellett autobuszkozlekedes is volt Szeged es Alsokozpont kozott e járatokon csak távolsági jegyet lehetett x altam 1931-ben a varos be akarta szüntetni a ]aratokat, mondván, a vasúti közlekedés olcsóbb, azonban erre is volt igény, s fennmaradt A varos az autóbuszüzem bérbeadásával kívánta továbbra is biztosítani e közlekedési módot ezáltal csökkenthető a pótadó, s így nem a város költségvetését terheli a fenntartás sem Korszakunk végéig fennmaradt ez a közlekedési lehetőség.72
A 19. század második harmadatol Szeged varos saját maga alkalmazott a külterületeken hivatalos íratok eljuttatására tanyai kézbesítőket Már 1884-ben előterjesztést tortént postahivatal létesítésére, s a következő évben úgy határozott a város, hogy Alsótanyán meg kell kezdem a szervezését A polgármester elismerte ugyan, hogy égetően szükség van postára, de úgy vélte, az e területen levő tanyai intézmények képesek biztosítani a kézbesítést 1887-ben interpelláció tette szóvá, hogy Alsotanvan postát létesítettek ugvan, de a levelet a feleknek nem kézbesítik A tanács ezt elismerte, de egyelőre elég vívmánynak tekintette magát a postaletesí-tést 1905-ben engedte át a város a tulajdonát kepezo 800 négyszögöl területet Alsotanyan postamesteri hivatal es lakásépítés celiara 25 e\ie haszonberfizetes mellett, a város tulajdonjogának megőrzésével Bekefi Janka postamesternőnek, a rendkívüli alap terhére 680 koronát szavaztak meg a Varga Istvántól megvásárolt épületben létesített postahivatal es lakás tatarozására 1912-ben ismét foglalkozott a közgyűlés a tamai kézbesítés ugvevel A postaigazgatóság tervezete szerint fiók postahivatalok es postai megbízottak közvetítettek volna a küldeményeket, azután lovasrendorok elvitték volna a tanyai iskolákba es a tanulok vitték volna haza Ezt a tervezetet sem a tanács, sem a közgyűlés nem fogadta el drága is. gyerekekre nem bízható, tanítás sincs egész évben A varos vállalta 8 lovas kézbesítői alias szervezését, ha az állam az evi 10 ezer koronát biztosítja, saját részéről évi 6 ezer koionat ajánlott fel Alsótanyára 5 kézbesítőt terveztek Mórahalom kapitányságban vennék at a kézbesítők a küldeményeket és \mnek a többi kapitányság területére Az I világháború után a varos hajlandó volt megemelni hozzájárulását, ha a posta helyreállítja a békebeli állapotokat 1922-ben Somlyody István interpellációjában oskon állapotúnak minősítette a külterületi posta-tavirdai szolgalatot A postaigazgatóság kérésére Szeged varos vállalta, hogy az alsotanv ai postahn atal-hoz a kirendeltséghez közlekedő városi fogatok hetente kétszer a szegedi postahivatalból továbbítják — es vissza — a küldeményeket A postaigazgatóság Alsokoz-ponton postahivatalt is működtet Ugyanez a képviselő meg ebben az e\ben ujbol interpellált Az interpellációra adott válasz szerint a postaugynoksegek es a levélhordók a békebeli létszámnál többen dolgoznak, a városi központi postahivatal és Alsokozpont kozott a postajarat még nem működik mert a fuvarozóval nem sikerült megegyezni, a működést nehany heten belül megkezdi 1929-re az alsokozponti postaépület rozoga állapotba jutott, ezért a varos lebontásáról, s egy új epulet emeléséről döntött, fedezetül az 1 300 000 dollarkolcson maradványa szolgait Az építkezés 1933-ra készült el, s Muro Anna postamesternő 1938-ig vette bérbe az epületeket Erre az időre megvalósult a deli szuneti es éjszakai telefonösszeköttetés is — a tanyai rendőrség \onala volt a szegedi telefonközpontta összekötve. 1940-ben a város Alsóközponton 5 tanyai iskolába vezette be a telefont. 1944-ben tehát a postai levél- és csomagszállítás, a telefonhálózat (természetesen a valós szükségleteket messze nem kielégítve) Alsóközponton rendelkezésre állt.73
Szeged város 1872-ben rendszeresítette a szülésznői állásokat; külterületére akkor — pénzhiányra hivatkozva — nem biztosított állást, hanem évente két tanyai nőt küldött 200 Ft ösztöndíjjal bábaképző tanfolyamra. 1892-ben — Királyhalom kivételével, ahol az átokházi és mórahalmi szülésznő látta el a bábaasszonyi teendőket — minden kapitányság területén volt már szülésznő; 1896-tól pedig Királyhalom is kapott önálló szülésznői állást.74
1872-től kapott a tanyavilág orvost is; 1888-ban még Királyhalom, Átokháza, Csórva és Mórahalom körzetét csak egy orvos látta el, 1891-ben Alsóközpont volt az orvos körzete. 1896-tól külön orvos látta el a betegeket Mórahalom és Nagyszéksós területén, Királyhalomnak külön orvosa volt. A trachomás betegeket — akkor ez népbetegségnek számított, fertőző szembetegség volt — a belügyminiszter által fizetett trachoma-orvosok kezelték. A trachoma mellett a tüdővész is a népesség nagy hányadát támadta meg; Bokor István felmérése szerint a gyermekek 32%-a tüdővésszel fertőzött volt; szerencsére annyit tartózkodtak levegőn, hogy nem fejlődött ki ilyen nagy százalékban a betegség. A külterületi orvosok általános felügyeletet gyakoroltak körzetük egészségügyi állapotai felett, rendelőjük a lakásuk mellett volt. A betegek felderítését a tanyai kapitányok és esküdtek segítették. 1912-ben a Gazdasági Egyesület panaszolta, hogy minden hó első napján orvos nélkül maradnak a betegek, mert a fizetést a városban veszik fel az orvosok. A polgármester válaszában rámutatott, hogy a külterület ellátása egyébként is nehezebb, mint a belterületé. Ha az orvost beteghez hívják, míg vissza nem ér, a sürgős ellátást igénylőknek is várni kell. Elrendelte, hogy az orvos mindig értesítse a tanyai kapitányt, hol érhető el sürgős esetben. 1924-ben a népjóléti miniszter — egy közegészségügyi felmérés alapján — nem tartotta megfelelőnek a külterület általános egészségügyi ellátását. Szeged város tanácsát azzal vádolta, hogy nem tanúsít elég megértést a tanyák egészségügyi szükségleteivel szemben, minimális hivatalos tennivalók ellátásával biztosítottnak látja az egészségügyi szolgálatot. Hiányolta, hogy a tanyákon fertőtlenítést nem végeznek, az orvosok nem rendelkeznek telefonnal, sürgős esetben még a tiszti főorvossal sem tudják felvenni a kapcsolatot. Az orvosok fuvarellátását sem találta kielégítőnek, és az iskolákat egészségtelennek minősítette. 1926-ig adott haladékot, hogy javítson a város a külterület egészségügyi ellátásán. A közegészségügy fokmérője az ivóvíz minősége, az általános tisztaság és a lakások építkezésének milyensége volt Bokor István szerint, ehhez járult a táplálkozásmód is. A vályogból épített, kis ablakos házak, a vitaminhiányos táplálkozás, az általános szegénység volt az oka a tüdőbajos betegek nagy számának.75
1926-tól védőnői állást engedélyezett a város Alsóközponton. A Stefánia Szövetség ingyenes csecsemővédelmi rendelőt működtetett; az orvos vizsgálta a csecsemőket, a védőnők tanácsadással segítették az anyákat. Sikerült elérni, hogy visszaszorult a mákonyozás, a leszorító pólyázás. A szövetség a szegény szülők részére ingyenes babakelengyét és tápszert juttatott.76
Alsóközponton 1927 és 1936 között dr. Mészáros Ferenc, utána dr. Matusovits Leó volt a hatósági, vagyis OTI orvos. Mellettük magánorvosként 1927-től 1936-ig Dr. Wéhli Béla, majd dr. Papp Sándor látta el a hozzá forduló betegeket.
A közművelődés helyszínei leggyakrabban az iskolák voltak, mivel más közösségi célú épületek nem álltak rendelkezésre. Alsóközpont legjelentősebb egyesülete a Szeged-Alsótanyai Gazdasági Egyesület volt. Az egyesület történetét ismertette Giday Kálmán a tanyai egyesületekről írt tanulmányában. Az egyesület első vezetői, Dobó István gazda és Hajdú Antal tanító a Kotogán tanyán béreltek helyiséget; 1898-ban a város 30 évi időtartamra, évi 10 korona bér mellett 1200 négyszögöl területet adott bérbe, s ezt 1905-ben megújította. 1893-ban Czimer Lajos, 1895-től László Mihály pusztai kapitány volt az egyesület elnöke. Sajnos az egyesület jegyzőkönyve nem maradt fenn. Giday szerint 1900-ban már 300 tagja volt. Nyomtatott alapszabálya 1909-től maradt ránk. Az egyesület céljaként a város és a vidéki gazdák között kapcsolat tartását, megfelelő társas szórakozás biztosítását és a közhasznú tevékenység elősegítését jelölték meg. Hírlapokat járattak, könyvtárukban közhasznú könyveket szereztek be, s az általános műveltségi szint növelésére, valamint a vallási és erkölcsi ismeretek ápolására törekedtek. Tag csak magyar állampolgár férfi lehetett. Jövedelmei a tagdíjakból, a rendezett ünnepélyek, táncvígalmak bevételeiből és egyéb forrásokból származtak. Minden évben közgyűlést tartottak, a közgyűlések közti időszakban a választmány intézte az ügyeket. Tisztségviselői az elnök, igazgató, jegyző és helyettese, könyvtárnok és helyettese, pénztáros és ellenőre, és az ügyész voltak. A belügyminiszter 1909. január 9-én hagyta jóvá az alapszabályt. 1905-ben építette fel az egyesület székházát, akkor 275 tagja volt, az elnök Papp István, zákányi kapitány, ügyész dr. Gerle Imre volt. Évente megünnepelték március 15-ét, nyáron aratóünnepélyt tartottak. Táncmulatságot általában farsangkor, szüret idején, szilveszterkor, de máskor is tartottak. A mezőgazdasággal összefüggő kiállításokat és vásárokat is rendeztek, gyakori volt a lóverseny, szőlő-, gyümölcs- és borkiállítás. A gazdasági egyesületek működését a földművelésügyi miniszter is támogatta, többször juttatott segélyt, s ebből jutalmazni tudták a termelőket; a könyvtár gyarapításában is részt vállalt szakköny-vek lekuldesével.
 |
| 7. Alsóközponti műkedvelő színjátszók 1928-ból. |
Szeged város is többször juttatott segélyt, pl. 1906-ban 200 koronát A varos vezetői, sot országos vezetők is többször ellátogattak Alsókoz-pontra Klebelsberg Kunó pl. 1929-ben az egyesület aratóunnepelyén tartott tájékoztató előadást az ország politikai és gazdasági életéről, ekkor dr Nekich Rudolf volt az elnök A gazdasági világválság idején az Alfoldkutató Bizottság javaslatot készített a tanyai gazdák segítésének módjáról, dr Kogutowicz Károly téli időszakban szombaton es vasárnap előadások tartását vállalta, a polgármester pedig 500 pengőt ajánlott fel, hogy a legfontosabb gazdasági tudnivalókat a város a haszonberes könyvecskék hátlapjára kinyomássá Az egyesület székházában vendéglőt is működtetett, italmérési engedéllyel, ezt 1937-ben korlátozni akarta a hatóság, a Tanyavilág című ujsag is tiltakozott a tervezett intézkedés ellen A tanyai gazdák helyzete sokszor volt nyomasztó, ilyenkor az egyesület, mint a gazdák képviselője a polgármesterhez fordult, 1938-ban is Dr Tukats Sándor többször töltötte be Szeged varos foispám tisztségét, s ellátogatott az egyesülethez 1941-ben a kormány tevékenységét ismertette, 1944-ben a közgyűlésen vett reszt, majd a nemet megszállást es a kormányváltozast ismertette 1943-ban 600 tagja, évi bevétele tagdíjból 300 pen go az elnök Tanács Sándor volt, a nemet megszállás után betiltottak az egyesület működését, 1945-tol azonban folytatta tevékenységét, 1947-ben 414 tagja volt 250 moi ah almi, 95 kiralyhalmi, 37 nagyszéksósi, 6 csorvai, 8 feketeszén, 4 domaszeki, 11 zákányszéki, 2 atokházai, 1 szegedi.77
Az iparosok 1925-ben alakítottak meg egvesuletuket, Alsokozponti Iparoskor néven Az egyesület tagja volt a Szegedi lpaitestületnek es Iparkamarának Az alakuló ülésen az iparhatosági biztos a mezőgazdasági ipar szükségességére hívta fel a figyelmet Tagjai ipái osok, kereskedők, vendéglősök voltak, szervezeti felépítése a gazdasági egvesuletehez \ olt hasonló Működése alatt saját székházat nem tudott felépíteni sot gyaszlobogojat sem tudta elkészítem Bevételei hasonló forrásokból származtak, mint a gazdasági egyesülete Az elnöki tisztet többször töltötte be Szécsi György tanitó (ő egyébkent kesőbb a Kirdlvhalmi Népkor elnöke lett, annak működéséről nem rendelkezünk forrással). Az egyesület ügyesze kezdetben dr Hunyady Vass Gergely, később dr Rechtenwald Kristóf volt Az iparosok, kereskedők felesegei es lányai reszt vállaltak az egyesület ünnepségem, 1926-ban pl szilveszterkor kabarét mutattak be, 1936-tol pedig az egyesület támogatta a helyi Műkedvelő Színpad Egyesületet 1928-ban részt vettek lord Edmond Hartwort fogadásán, az Alsotanyai Dalkorhoz csatlakoztak, mivel onállo zászlójuk nem volt 1934-ben az országos jubiláns katolikus nagygyülésre küldték el képviselőjüket 1931-ben 33 rendes, 6 pártoló tagjuk volt, A tagok szamát kihelyezett egyesületi
 |
| 8. Az alsóközponti Iparoskör zászlóavatása, 1934. |
 |
| 9. Alsóközpontról bejáró diákok a szegedi Rudolf téren, 1941-ben. Balról jobbra: Berentés Béla (apja határvadász), Nógrádi Lajos (apja hentes), Wéhli Béla (apja orvos), Bankó József (apja kocsmaros), Sebők György (apja szatócs), Balogh Frigyes (apja borbély), Fazekas Imre (apja községi kézbesítő). |
 |
| 10. Az alsóközponti Levente Egyesület labdarugócsapata az 1940-es évek elején. Álló sor balról: Bankó János, Kiss Balázs, Bankó József, dr. Árendás György jegyző, Sebők György, Berentés Béla, Bata Ferenc, térdelő sor balról: Papdi Pál, Szörényi (Sztipics) Ferenc, Nógrádi Lajos, Savanya Ferenc, Börcsök József, Fazekas Imre, Papdi Illés, ülő sor balról Fehér János, Pálfy Ferenc, Szűcs Béla, Bálint János, ifj Dosztig Ferenc. |
ülésekkel is próbálták növelni, 1934—1935-ben pl. Várostanyán tartottak tagtoborzó ülést. A szegedi ipartestülettől kontárbiztos kiküldését kérték, mivel ez nem történt meg, helyi iparos vállalta a felderítést. A kontárok felderítését szolgálta, hogy összeírták a helyben működő iparosokat és kereskedőket, tagjaikat pedig kérték, bejelentés nélkül ne tartsanak segédet, mert ez a kontárnevelés csírája. 1933-ban kérték, a „kisrongyos" akció keretében a város a tanyai iparosoknak is juttasson megrendelést cipők elkészítésére. Az egyesület a tanoncok érdekében is többszór próbált eljárni. Gazdasági iskola működött ugyan Alsókózponton, azonban ott mezőgazdasági oktatás folyt, az iparos és kereskedőtanoncok oktatásban nem részesültek, ezért az ipartestülettől kértek előadókat. Mivel 25 tanonc nem volt, a törvény szerint nem lehetett tanonciskolát létesíteni, az ipartestület a gazdasági iskolával kívánta a tanoncoktatást megszervezni. Más ügyekben is fellépett az egyesület: adóhalasztást próbáltak elérni, a tisztiorvosi rendelőhöz váróterem építését, a kisvasút viteldíjának 50% -os mérséklését is kérték. Lehetőség volt iparoskölcsón felvételére: az egyesület kérte tagjait, csak olyan iparos kérje, aki saját ipara fejlesztésére fordítja. Balogh István plébános javaslatára a polgármesterhez folyamodtak, a város erdejében kitermelt fát ne szállítsa be a városba, a tanyai lakosoknak is juttasson belőle. A tanyai útépítések és kultúrházépítések munkálatainak megkezdése előtt a városi mérnökség részére elkészítették a tanyai iparosok névsorát, hogy azok is kapjanak megbízást. Az iparostanoncok és iparosok részére téli estéken az ipartesület kiküldöttje tartott előadásokat, pl. az iparosokat érintő jogszabályokról; 1936-ban pedig Szécsy György számolásra, helyesírásra, számlák kiállítására, üzleti levelezésre oktatott. Sajnos, az egyesület jegyzőkönyve csak az 1925 — 1936 közötti évekből maradt fenn; tevékenysége alapvetően nem változott, 1944-ben felfüggesztették működését, s 1949-ben szűnt meg.78
Az Alsótanyai Dalkor alapszabályát 1928-ban hagyta jóvá a belügyminisztérium, működéséről nem maradt fenn egyéb adat. Önkéntes Tűzoltó Egyesület is működött, 1938-ban feloszlott. A Szeged-Alsótanyai Tűzharcosok egyesületének működéséről sem maradtak fenn források, csak annyi, hogy 1942-ben a felszabadult területek ínségesei részére 132 q rozsot gyűjtött. Bokor István adatai szerint 1934—35-ben 10 fő a Szegedvidéki Gyümölcstermelők Egyesületének, 1 a Szegedi Gazdasági Egyesületnek, 47 a Levente Egyesületnek volt tagja. A levente intézménye nem volt népszerű, de 1944-ig működött. 1938-ban a tanyai gazdák a leventék foglalkoztatásának korlátozását kérték.79
A közművelődésben is szerepet játszottak a katolikus egyház keretében műkodo egyesületek, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tanácsa) és a KALÁSZ (Katolikus Agrár Lányok Országos Szövetsége). Minden évben megünnepelték az egyházi ünnepeket, de szüreti mulatságokat, évnyitó és aratóünnepélyeket is tartottak. 1938-ban KALOT seregszemlének adott otthont Alsókozpont. Kirándulásokat szeiveztek Szegedre és az ország más városaiba, lészt vettek a budapesti Eucharisztikus Kongresszuson. E két egyesületen kívül oltáregyesuietek is működtek az egyház keretén belül.80
Most néhány rendezvényt felsorolunk a sajtó korabeli tudósításai alapján. 1929-ban a hősök emlékműve avatása, 1932-ben bérmálás és leventeünnepély, a bérmálást Glattfelder Gyula megyéspüspök végezte; 1938-ban a Csecsemővédő Intézet tartott több előadást, a Klebelsberg iskola szórakoztatta a lakosságot előadással. 1944-ben a r. kat. plébánia 50 éves évfordulóját az aratóünnepéllyel és leventenappal együtt tartották meg.81
A gazdák részére mezőgazdasági tárgyú előadásokat pl. 1933-ban gyümölcsé-szeti tanfolyamot, az iparosok részére ipari tárgyúakat, ezenkívül zöldkeresztes tanfolyamot rendeztek 1938-ban, Tóth Béla tiszti főorvos népélelmezési tanfolyamot tartott 1944-ben.82
Többször volt mezőgazdasági kiállítás és vásár, 1910-ben pedig csipkeverő tanfolyam és az ott készült munkákat kiállításon mutatták be. 1924-ben az alsótanyai tanítók néprajzi kiállítást rendeztek: kulturális, mezőgazdasági, háziipari, méhészeti, vadászati és erdészeti tárgyi emlékeket mutattak be; fővédnöke Klebelsberg Kunó volt. 1932-ben tanyakiállítást rendeztek.83
A színház és az irodalmi társaságok sem feledkeztek meg a külterületi lakosságról: 1932-ben a Tömörkény Társaság tartott műsoros előadást; a színház 1928-ban kezdte előadásait a tanyán, nyáron még a szabadtéren is rendeztek előadást. Nemcsak a Szegedi Színház látogatott ki előadásaival, 1944-ben vándorszínház is tartott előadást. A Szegedi Szabadtéri Játékok előadásainak megtekintését a kisvasúton adott félárú kedvezménnyel támogatta a város.84
A külterület igazgatásának rendezéséhez hozzátartozott a lelkészségek megszervezése is. 1891 előtt a várostól távol lakó tanyai lakosság — különösen télen, a közlekedési nehézségek miatt — sokszor idegen törvényhatóság területére szállította halottait eltemetni. Ez zavart okozott a halottkémi szemlénél, az anyakönyvezésnél, a hagyatéki eljárásnál, s nem utolsósorban a közegészségügyi visszonyokra is káros hatással járt. Sok alsótanyai lakost Szabadkán, Horgoson és Ludason temettek el, mivel azok közelebb estek, mint Szeged városa, amelyhez tartoztak. 1891-ben határozott a város egy lelkészi állás szervezéséről, paplak és plébánia építéséről, temető kijelöléséről. A lelkészi teendőket ferences rendi szerzetes látta el. A város állandósítani kívánta a lelkész működését, hogy a hívek megszokják, szűnjön meg a más helységbe történő járás. A kápolna felépült a közigazgatási kirendeltség avatására. A templomot 1902-ben kezdték építeni, 1903-ra épült fel. Az alsóközponti plébániát a királyhalmi — ma ásotthalmi — templom és plébánia megépülése tehermentesítette 1927-ben. Az 1894-től ferences rendi káplánként, majd 1914-től — amikor a szerzetes rend lemondott a plébánia vezetéséről — világi papként az alsóközponti híveket szolgáló Barmos György 1932-ben nyugdíjazását kérte. 1933-tól dr. Balogh István (1894. III. 30. —1976. VII. 20.) lett az új plébános. Az ő — a lakosság helyzetén javítani kívánó — tevékenységéről már szóltunk az igazgatási fejezetben. Papi tevékenységén kívül jelentős közéleti szereplést is vállalt. Politikusként a Kisgazdapártot támogatta, hírlapíróként a Szegedi Katolikus Tudósító, a Tanyai Újság, a Délmagyarország szerkesztője volt. Ő alapította a Független Magyar Demokrata Pártot, s a papi békemozgalomban is részt vett.
1940-ben segédlelkészt is kapott Alsóközpont; 1933. július óta nem töltöttékbe az állást, de a 25 ezer holdon lakó 11 ezer lakos lelki szükségleteit egy ember már nem tudta ellátni.85
| AKP Ip. K. jkv. | Az Alsóközponti Iparoskör jegyzőkönyve |
| AKP KH | Szeged város Polgármesteri Hivatalának iratai c. Alsóközponti I. fokú Közigazgatási Hatósági iratai |
| DM | Délmagyarország |
| MFMÉ | A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve |
| SZN | Szegedi Napló |
| SZFU | Szegedi Friss Újság |
| TH | Tanyai Híradó |
| TV | Tanyavilág |
| Kgy. jkv. | Szeged Város Törvényhatósági Bizottsága Közgyűlésének |
| jegyzőkönyvei | |
| SZTF | Szeged Város Tiszti Főügyészének iratai |
| SZVPM | Szeged Város Polgármesteri Hivatalának iratai |
| SZVFőisp. | Szeged Város Főispánjának iratai |
| SZVTir. | Szeged Város Tanácsának iratai |
| SZVTjkv. | Szeged Város Tanácsülési jegyzőkönyv |
Az a különleges történelmi út, amelyet Mórahalom Szeged város egyik határrészeként végigjárt, 1950-ben új szakaszához érkezett: az addig (Szeged-) Alsóközpont néven ismert belterületi központ és az azt környező terület ekkor alakult jogi értelemben is önálló községgé. Ez a fejlemény bizonyos számvetésre, mérlegkészítésre nyújt módot. Elsősorban abban az értelemben, hogy megpróbáljunk magyarázatot adni arra, minek köszönhető Mórahalom létrejötte, és hogy miért tekinthető különlegesnek ez a fejlődési folyamat. Emellett arra is jó alkalom, hogy számba vegyük azt az örökséget, amely — természetesen az ott élő emberek jogos jussaként — Szeged városától származott át az új községre.
A 20. században — az iparosodás és az urbanizáció századában — egy új, hagyományos (mezőgazdasági, illetve paraszti) jellegű falu születése már önmagában is különleges esetnek számít. Hogy ez Mórahalom esetében megtörténhetett, az az Alföld sajátos településviszonyaira, a Szeged környékén lezajlott sajátos településformáló folyamatokra és nem utolsó sorban Szeged város több évtizedes, országos összehasonlításban is példamutatónak mondható külterület-fejlesztési politikájára vezethető vissza.1 (A jogi értelemben vett önállóság 1950 őszén történt deklarálásában a központi hatalom politikájának is szerepe volt — erre később vissza is térünk —, ám a település kialakulásában ez nem játszott szerepet.)
Az Alföld területének túlnyomó részén, elsősorban a török hódoltság hatására, egy nagyon ritka, de igen népes egységekből álló településhálózat alakult ki, s maradt fenn egészen napjainkig.2 1941-ben az Alföld lakosságának 54%-a élt tízezer lakosnál népesebb településekben (összesen 70 ilyen város és község volt akkor), míg az ország többi részén (Budapestet nem számítva) csupán negyedrésze. Másként fogalmazva: az ország településeinek kevesebb mint egyötöde (591 alföldi város és község) adott otthont az ország vidéki (Budapest nélkül számított) népessége több mint kétötödének.3 A népesség ilyen magas koncentrációja nem megy ritkaságszámba ott, ahol a lakosság megélhetésének már nem a mezőgazdaság a fő forrása. Ám az Alföldön az 1940-es évek elején is uralkodó maradt a mezőgazdasági foglalkozás: 1941-ben még a tízezernél nagyobb települések lakosságának is 53,1%-át tették a mezőgazdaságból élők.4 A települési és a foglalkozási (és egyben gazdasági) adottságok ilyen sajátos alakulása mellett az agrárvárosok és óriásfalvak hatalmas kiterjedésű határának megművelése, hasonlóan a korábbi korszakokhoz, ekkor is csak a tanyai gazdálkodás révén volt biztosítható. E két, egymásra utalt településtípus: az agrárváros (illetve belterülete) és a tanyák kapcsolata mindig nagyon sajátos volt; tartalma eltért a falu-város kapcsolat tartalmától. Olyannyira, hogy történelmi szempontból a külterület és a belterület közötti kapcsolatnak éppen az az esete a legjellegzetesebb, amikor a tanya nem is önálló település, hanem a belterületi ház termelőhelyi kiegészítése, illetve tartozéka.5 így a tanyaiak egyben városiak is, igazgatási, oktatási-kulturális, egészségügyi, kereskedelmi stb. szükségleteiket mint az agrárvárosok lakói elégíthetik ki.
A szegedi tanyák túlnyomó többsége, közöttük a későbbi Mórahalom területén elhelyezkedők, a 20. században már nem álltak ilyen kapcsolatban Szegeddel: lakóinak nem volt a városban házuk, csak és kizárólag a tanyán éltek; maguk a tanyák szórványtelepülések voltak és nem Szeged távoli „városrészei".6 (Megjegyezzük: a 20. század első felében az alföldi tanyák többsége már ilyen, szórvány jellegű település volt.) A szórványtanyákban élő emberek legtermészetesebb igénye és szükséglete az volt, hogy említett igazgatási, oktatási és egyéb szolgáltatásokhoz ne a távoli városban, hanem térben közelebb eső helyen juthassanak hozzá.
Mórahalom (Szeged-Alsóközpont) településfejlődésének különlegessége elsősorban ebben az összefüggésben tűnik szembe. Az egész Alföldet tekintve, egy város határán belül ugyanis itt alakult ki a legfejlettebb olyan belterület, amely a tanyaiak számára az említett szolgáltatásokat nyújtani tudta. Mi több, a helyi településformáló folyamatok Szeged közigazgatási határán belül egy olyan, tanyákkal körülvett, falu jellegű belterület kialakulását eredményezték, amelyben megfigyelhető volt az a fajta „kétlakiság"7, amely az alföldi városok kül- és belterülete közötti kapcsolatokat eredetileg jellemezte. Azaz: a tanyaiak egy része a kialakuló új belterületen is rendelkezett lakóházzal. És ennyiben Mórahalom kialakulása az alföldi településtörténet egésze szempontjából jelentős. Ha ugyanis elfogadjuk azt a nézetet, hogy az Alföld településrendszere egyfajta településtörténeti rendellenességnek tekinthető, amennyiben a mezőgazdasági nagyrégió lakossága nagy népességű agrárvárosokban és óriásfalvakban élt, anélkül, hogy azok egy fejlett faluhálózatra támaszkodtak volna, akkor azzal is egyet kell értenünk, hogy ennek az anomáliának az áthidalása, helyrebillentése a tanyák segítségével történt meg.8 Egy későbbi fejlődési fázisban a határt benépesítő tanyák körében több helyen is természetes faluképződési folyamatok indultak meg, amelyben az említett anomália további helyrebillentését kell látnunk. Nos, ez a folyamat Szeged-Alsóközponton, azaz Mórahalmon jutott a legmesszebb. Ezt támasztja alá az 1945 —1956 között az alföldi városoktól és a nagyobb (10 ezernél népesebb) községekből leválasztott új települések vizsgálata. A jelzett időszakban 74 ilyen új települést alakítottak ki az Alföldön, amelyek közül csupán kettőnek a fejlettsége mérhető Mórahaloméhoz: a Kecskeméthez tartozó Lakiteleké és a Szegedhez tartozó Röszkéé. Ám utóbbi régen kialakult részben halász-, részben kertész falu volt, tehát egy másfajta történelmi utat járt be. Lakitelek viszont a város által kialakított mezőgazdasági munkástelep volt elsősorban és jóval kevésbé a birtokos parasztság lakóhelye.9
Hogy Mórahalom olyan messzire jutott a faluképződési folyamatban, ameddig eljutott, az az eddig elemzett helyi településformáló folyamatok mellett Szeged város országosan is kiemelkedő jelentőségű külterületi politikájának is köszönhető. Amikor 1950-ben Mórahalom önálló községgé alakult, akkor már huzamos ideje egy fejlett, lényegében teljes hatáskörű községi igazgatással és az annak ellátásához szükséges alkalmazottakkal és infrastruktúrával rendelkezett. Hasonló volt a helyzet más területeken is. 1949-ben a rendezett, zárt falu képét mutató, közintézményekkel jól ellátott belterületen 330 lakóházban 1400 ember élt. Egy korabeli, helyszíni vizsgálat során készített jegyzőkönyvben méltán állapították meg, hogy „Alsóközpont igen vonzó és kellemes település."10 Amihez azt tehetjük hozzá, hogy nem csak kellemes, hanem az említett közigazgatási szolgáltatásokon túl közlekedés, oktatási-művelődési és egészségügyi téren is színvonalas ellátást biztosított a belterület és a környező tanyák lakóinak. A keskeny nyomtávú vasút a napi három személyszállító járat mellett a szegedi MÁV Rendezőpályaudvarra rendszeresen szállított teherárut is. Sőt, a vasút mellett már akkor menetrendszerű autóbuszjárat is közlekedett, helyesebben: a Szeged—Baja járat haladt át a belterület központján (a megálló a templomtér mellett volt).11
Az oktatásügyi és az egészségügyi ellátás színvonala ugyancsak magas volt. A már idézett, 1949 nyarán készített feljegyzés (amely a későbbi Mórahalomnál valamelyest nagyobb területre, mintegy 16400 kat. holdra terjedt ki), 13 általános iskoláról és egy három tantermes gazdasági iskoláról adott számot. Külön is említést érdemel, hogy a kül- és belterületen elhelyezkedő, 1-2 tantermes iskolák jó állapotban lévő épületekben működtek, s hogy a 34 tanító számára 30 tanító lakás állt rendelkezésre! Az egészségügy terén nemcsak az alapellátás volt megfelelő színvonalú (Alsóközpont 1949-ben egészségházzal és szülőotthonnal is rendelkezett, s a hatósági orvos mellett egy magánorvos is meg tudott élni), hanem tüdőgondozó intézet is működött, egy szakképzett orvost foglalkoztatva. (A humán orvosokon kívül egy hatósági állatorvos is dolgozott a tanyaközpontban.)12
Az önálló község megalakulásának előestéjén, 1949-ben Szeged-Alsóközpont népessége túlnyomó (közel 90% -os) többségben a mezőgazdaságból élt. A nem mezőgazdasági foglalkozásúak zömmel a belterületen laktak, a 96 iparos és kereskedő közül 64, olyan megoszlásban, hogy egyes foglalkozások (asztalos, szabó, borbély, műszerész, pék, szíjgyártó, kőműves, borkereskedő stb.) művelői kizárólag a belterületen éltek, míg másoké a külterületen is (a 15 kovács közül 9, a 16 szatócs közül pedig 8). Hasonló volt a helyzet a 79 értelmiségi kereső esetében is: bizonyos foglalkozások művelői csak a belterületen, másoké (főleg a tanítók a bel- és külterületen egyaránt megtalálhatók. A 96 iparos és kereskedő és a 79 értelmiségi mellett további 52 olyan kereső élt a területen, akik nem mezőgazdaságból éltek, ám az ő esetükben a bel- és a külterület közötti megoszlás ismeretlen.13
A bel- és külterületi népesség közötti különbség a mezőgazdasági népességen belül is megfigyelhető. Az egyébként is polgárosultabb belterületen a módosabb gazdák és a mezőgazdasági munkások aránya magasabb, mint a külterületen, ahol viszont a kisparasztok aránya magasabb. 1949-ben a felmért terület összes keresőjének 12,5, ezen belül azonban a belterületi keresőknek 23,5% -a volt mezőgazdasági munkás.14 Sem az egyik, sem a másik esetnek nem nehéz magyarázatát adni: a módos gazdák voltak olyan tehetősek, hogy tanyájukon (tanyáikon) kívül belterületi házat is vásároljanak, illetve építsenek; a mezőgazdasági munkások viszont a külterületen sem rendelkezvén saját házzal, megtakarított pénzükön belterületi házhelyet vásároltak, amelyen azután tehetségük szerint kis házat emeltek.
Mórahalom 1950-ben véglegesített területére vonatkozó, a parasztság rétegződéséről tájékoztató adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért az 1949-ben felmért, mintegy 2000 kat. holddal15 nagyobb területen élő mezőgazdasági népesség rétegződését tudjuk bemutatni:
| 0-5 | kat. holdas | 52,2% |
| 5-10 | kat. holdas | 27,3% |
| 10-15 | kat. holdas | 10,6% |
| 15-20 | kat. holdas | 4,6% |
| 20-25 | kat. holdas | 2,9% |
| 25 | kat. hold feletti | 2,4% |
A legnagyobb földterülettel Oltványi Vince és Volford József rendelkezett (104, illetve 101 kat. hold), a legmagasabb aranykorona-értéket azonban nem ők, hanem özv. Dobó Ferencné mondhatta magáénak: 97 kat. holdas földje együttesen 1163 aranykoronát ért. A 25 kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkező 60 földtulajdonos többsége azonban messze nem volt ilyen módos. Sőt, földjeik gyenge minősége miatt — a Duna—Tisza köze sok más községéhez hasonlóan — többségük nem foglalkoztatott rendszeresen idegen munkaerőt. A 60 földtulajdonos közül ugyanis 42-nek 350 aranykorona alatt maradt a föld értéke (a Rákosi-rendszerben éppen az idő tájt megállapított hivatalos „kulákhatár" egyik ismérvét a 25 hold feletti tulajdonosok 70%-a nem merítette ki!). Papp Mihály 25 kat. hold és 1527 négyszögöles földje mindössze 110 aranykorona értékű volt, de még további 20-an voltak akik a 250 aranykoronás határ alatt maradtak.16
Mórahalom önálló községgé alakulásának körülményeit, mint utaltunk rá, a politikai egyeduralomra szert tett kommunista párt (neve 1948 júniusától: Magyar Dolgozók Pártja, MDP) településpolitikája, különösen tanyapolitikája is befolyásolta. A tanyapolitika irányítására 1949-ben létrehozott Tanyai Tanács fő feladatának az alföldi tanyarendszer — e több évszázados településforma — néhány évtizeden belüli megszüntetését tekintette, mert a tanyákban a majdani termelőszövetkezeti táblák kialakításának akadályát, egyszersmind a „paraszti individualizmus" nem kívánatos melegágyát látták. Ezért a tanyaiakat részben az anyaváros (anyaközség) belterületére, részben újonnan kialakítandó tanyaközpontokba kívánták telepíteni. Ezek az elképzelések azonban sem az alföldi településviszonyok sajátosságaira, sem a tanyaközpontosítási tervek anyagi vonzataira nem voltak tekintettel. Irrealitásukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az első ötéves tervről szóló 1949. évi XXV. törvényben 250 új tanyaközpont felépítését írták elő.
A tanyaközpontoknak csak egy kis része tudott megállni a lábán, Mórahalmon azonban az önállósodási folyamat zökkenőmentesen zajlott le, hiszen mint láttuk — itt az önállósulást természetes településfejlődési folyamatok alapozták meg. 1950—52 között Szeged határából további nyolc község vált ki, — Felsőtanyából Balástya, Szatymaz és Csengéié, Alsótanyából Mórahalom mellett Ásotthalom, Domaszék, Rúzsa, Zákányszék és Röszke. Az elcsatolás kb. 120 ezer kat. hold területet és 45 304 lakost érintett. Többet, mint bárhol az országban, hiszen Kecskemét várostól területben és népességben egyaránt kevesebb került át az új községekhez, noha Szeged mellett az volt az egyetlen település, amelynek határában szintén 9 új község keletkezett.17 Felmerült, hogy az új község neve Alsószeged legyen. Ám ezt elvetették, mondván: a környéken gyakorta fordul elő a — halom utótagú földrajzi név, például Terehalom, Kunhalom, Paphalom stb., ezért döntöttek a Mórahalom elnevezés mellett.18
A község önállósítására vonatkozó döntés és Mórahalom formális megalakulása között hosszú idő telt el. A Belügyminisztérium ugyanis 1949. május 2-án kelt 5203—14—8 (1949.1.) 8. sz. rendeletével döntötte el az önálló község megszervezését, ám az csak 1950. október 27-én történt meg.19 Aminek egyszerű a magyarázata: a helyiek megkérdezése nélkül cselekvő központi hatalom, nevezetesen a Belügyminisztérium az önálló község megalakítását összekötötte a tanácsrendszer bevezetésével. A községgé alakulás szempontjából valóban fontos események azonban még 1949 nyarán megtörténtek, amikor a Belügy-, a Földművelésügy-, az Építésügyi Minisztérium, a Tanyai Tanács, illetve Szeged thj. város és az alsóközponti közigazgatási kirendeltség képviselőinek részvételével megtörténtek a helyszíni adatfelvételek, majd az egyeztető tárgyalások, amelyek nyomán azután megszületett az önálló község.20
Két dolog azonban súlyos árnyékot vet az önálló község megalakítására. Az egyikről alább részletesen lesz szó: arról, hogy a község életének irányításába a helyi emberek 1950-től sokkal kevésbé szólhattak bele, mint annak előtte; az önállóság sok tekintetben nem volt egyéb mint látszat. A másikról pedig röviden annyit: az eljárás a legcsekélyebb mértékben sem volt tekintettel Szeged város érdekeire. Arra, hogy Mórahalom és tágabban az alsótanyák lakói addig mégiscsak az ő polgárai voltak, s ezért joggal tartott volna igényt arra, hogy a község igazgatási „felsőbb kapcsolata" ne egy, a várostól független járás, hanem maga a város legyen. Ezt a gondolatot támogatták az említett, a felmérést végző bizottság tagjai is, mondván: Mórahalom (és a többi városkörnyéki község) számára a járási főjegyzői és az alispáni teendőket, valamint a szakigazgatási szolgáltatásokat Szeged város polgármestere, illetve polgármesteri hivatala lássa el.21 Ám az a közigazgatási hatalom, amely nem csupán a tanyákat (és mellettük a 3200-ból 1200 önálló falut!) akarta törölni Magyarország térképéről, hanem meg kívánta gyengíteni az alföldi agrárvárosokat (amelyeket kimondatlanul is „kulákfészeknek" tartott), nem fogadta el ezt a megoldást. így Mórahalmot az 1950 augusztusában megszervezett új járás, a Szegedi járás fennhatósága alá helyezték.
| KSH | Központi Statisztikai Hivatal |
| UMKL | Új Magyar Központi Levéltár |
| |