Testvértelepülésünk- Csíkszentmárton

Az együttműködési megállapodás Testvérvárosunkkal
 

   Aki egyszer is járt Erdélyben, nem tudja feledni. Lenyűgözi a természet, a Békás szoros félelmetes sziklái, a Gyilkos tó derékba tört fenyői, a zuhatagos folyók, a Hargita bámulatos rengetege, a Szent Anna tó legendája. És lenyűgözi az ott élők szívóssága, ereje és rendületlen hite. Erdélybe mindenkinek el kell jutni. És mi nagyon boldogok vagyunk, hogy testvértelepülésünk mindezen "csodák" közelében van.
    A Csíki medence földrajzi-közigazgatási központja Csíkszereda, tőle északra Felcsík, délre Alcsík fekszik. Ez utóbbinak központja Szentmárton. Alcsík sűrűn lakott vidék. A medencét egyik oldalról a Csíki Havasok, a másikról a Dél- és Közép Hargita öleli.
    Csíkszentmárton lélekszáma közel 6000 a hozzá tartozó Lázárfalvával és Csíkkozmással. Katolikus vidék, ide nem tudott betörni a reformáció. Lakói ősidők óta mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkoznak. Alcsík adja az ország vető krumplijának jó részét.

   Mórahalom és Csíkszentmárton kapcsolatát iskoláink közös névadója - Móra Ferenc - alapozta meg.
    Az első látogatást 1995-ben a Mórahalmi Általános Iskola tanári kara tette meg, majd az önkormányzat, a helyi vállalkozók és a lakosság cserekapcsolata követte. De fellépett a parasztkórusunk, a fúvószenekarunk és a nagy majorett- csoportunk is a településen. Mi pedig rendszeresen fogadjuk a szeptemberi városnapon és a szüreti mulatságon csíkszentmártoni barátainkat. A falu fiatal és dinamikus polgármestere, Gergely András, személyes jó barátunk.
    Itt működik az Alcsík egyik legjelentősebb mezőgazdasági középiskolája - kollégiuma gyakran ad szállást a mórahalmi vendégcsoportoknak.

   Csíkszentmárton élni akar a természetadta lehetőségeivel. Turisztikai irodáját Kabdebó Zsuzsa vezeti. És aki ott jár, tudja, van mit megcsodálni ezen a vidéken. Ott van először is a Szent Anna tó és a Mohos láp. (Közigazgatásilag mindkettő Csíkszentmártonhoz tartozik.) A legendák, a csodák földje ez. Nemcsak a pogány kor táltosainak, tündéreinek hazája, hanem a kereszténnyé kényszerített székelység egyik csodatévő szent helye is. Évszázadok zarándokhelye. Varázsos szépsége, a víz egyedülálló tisztasága elbűvöli az odalátogatót. 950 méter tengerszint feletti magasságával, 100 méterrel fekszik alacsonyabban a Mohosnál. A láp 80 ha területen fekszik, néhány évezreddel ezelőtt ugyanolyan lehetett, mint a Szent Anna tó. Mára már csak néhány tengerszem csillog a zöld mohapázsitban, a tundrát idéző csenevész fenyők között. Különös, elvarázsolt világ a Mohos. Félelmetes ellenfél embernek, állatnak, különösen hosszantartó esőzések után. Ilyenkor még az elkóborolt szarvasmarhát, az óvatlan medvét is "beszívja" a mocsár. Védett növényei között jégkorszakbeliek is vannak. A Mohost csak vezetővel járhatjuk. Ha Lacit, a fantasztikus környezetvédőt kapjuk társul - az igazi ajándék. Nemcsak tudása lenyűgöző, de páratlan székely humora is.

   Nincs erdélyi magyar, akinek a Csíkszentmártontól alig néhány kilométerre lévő Nyergestető hallatára ne dobbanna meg a szíve. Sok győzelmet és vereséget megélt történelmünk egyik legismertebb színtere. Itt a Nyerges keskeny vállán próbálta megállítani a beözönlő orosz csapatokat 1849. augusztus elsején Gál Sándor honvédezredes maroknyi csapata. Védték- alig kétszázan a csíki Thermophülét- mindhalálig. Hősi önfeláldozásuk emlékére kőkeresztet állított a kegyelet, amelyet minden évben kétszer, március 15-én és augusztus 1-én koszorúznak, ünnepséget tartanak az alcsíkiak és a kászoniak. Az erdőben, a fenyvesek között háborítatlanul nyugszanak a tömegsírban a negyvennyolcas hősök. Kicsi ágakból összekötött keresztek, kopjafák, kavicsból kirakott gyönyörű versek a mai üzenetek. Nemrég olvastam, hogy nemcsak az 1848-as hősök temetője ez, hanem az 1550-es és 1660-as tatár, török támadások áldozatainak is örök nyughelye. Kányádi Sándor gyönyörű verse ”A nyergestető" kötelező olvasmány annak, aki itt jár.

   És mesélnek, mesélnek tovább a vén, kopott hegyek. Csíkszentmárton fölött a Rugát tető őrködik, amelyen az Alcsíkot Moldvával összekötő 40 km hosszú, csodaszép úzvölgyi út halad. Rugát tető! Milyen kevés, ha csak azt mondjuk el róla, hogy 1100 m magas és hogy vízválasztó. Attila népe, Ruga vezér üzen nevével a messzi múltból éppúgy, ahogy az Úz völgye harcias rokonainkról, a történelem ködében szétfoszlott úz népről. És a közelmúltról. A II. világháború halottairól, áldozatairól, akik között számtalan csíkszentmártoni is akadt. A nemrég felállított emlékmű nekik állít kegyeletet, akik itt, az Úz völgyében estek el.

   De ez a borvizek hazája is. Az itteni hegységek, a Hargita, a Csíki havasok lábainál mindenhol éreztetik hatásukat a vulkáni utóműködések. A borvizek, a száraz gázfeltörések (mofetták) kézzel fogható bizonyítékai a legalacsonyabb hőfokon megnyilvánuló vulkáni életnek. Az alcsíki medence legfőbb kincse a borvízforrás és a szabad gázömlés, melynek egytizede sincs hasznosítva. Nincs falu ezen a kis területen, ahol ne létezne legalább egy "büdös gödör ", vagy egy "bugyogó", "lobogó", fagerendás borvízfürdő.

   Alcsíkból mindenhova el lehet jutni szinte száz km-es körzetben. A Békás-szoros, a Gyilkos-tó, a gyönyörű felcsíki és alcsíki úton érhető el. Alig másfél-két óra és autóval átjutunk a Hargita legszebb részén, a Tolvajos tetőn és leereszkedünk Szentegyházára, majd onnan Székelyudvarhelyre és a Korond-vidékre. De legalább ilyen gyönyörű a Háromszék is. (Kézdivásárhely, Csernáton, Sepsiszentgyörgy)

Csak neki kell vágni! És meghallani, megérteni Erdély üzenetét. Az üzenetet, hogy várnak.